Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A Vörös Hadsereg létrejötte, megszervezése Tatabányán és környékén

„Leraktuk a szocializmus alapjait, induljunk harcba a szocializmus teljes felépítéséért." Tatabanyán a Hazafias Népfront kezdeményezésére a 19-es vörös katonák klubot alakítottak és ott ápolják a nagy napok emlékét. Győri József elvtárs a vörös katonák klubjának vezetője erről ezeket mondja: „1919-ben szintén résztvettem az akkori idők narcaiban. Tatabányán élek 12 éve. 1959-ben alakítottuk meg itt a vörös katonák csoportját a Hazafias Népfront keretén belül. Tatabányán a volt vörös katonák nyilvántartott létszáma 62 fő, ebből hivatalosan igazolt a Hadtörténeti Intézet ÓZ főt. Rendes, szabályszerű mozgalmi életet élünk. Minden negyedévben összejövünk. Minden nevezetes ünnepen és így a május 1-i felvonuláskor is katonai rendben vonulunk fel." 1919. július végén a magyar Vörös Hadsereg a sokszoros túlerő ellen vívott harcban vereséget szenvedett. A magyar proletariátus hadseregének zászlaja, amely diadalmasan lobogott a májusi—júniusi harcokban, lehanyatlott. A nemzetközi ellenforradalomnak sikerült a szocialista világforradalom magyarországi bástyáját egyidőre ismét hatalmába keríteni. Az öntudatos magyar dolgozók tudták, hogy a magyar Tanácsköztársaság, a Vörös Hadsereg hősi küzdelmei a vereség ellenére sem voltak hiába valóak. Eredményeiből és hibáiból sokat tanult a magyar munkásosztály. De a magyar Tanácsköztársaság létrejötte és harcai óriási jelentőségűek a nemzetközi munkásmozgalom számára is. Az 1919-es Tanácsköztársaság előkészítője és főpróbája lett népünk 1945 utáni harcának, a második proletárdiktatúrának. A bányamedence dolgozóira a Tanácsköztársaság bukásával a fehérterror szörnyű megpróbáltatásai szakadtak. Szeptember 6-án gyilkos sortűz oltotta ki 7 hős bányász életét. De sem terror, sem sortüzek nem voltak képesek arra, hogy a bányászok lelkéből kioltsák azt a lángot, amely az elnyomók és kizsákmányolók elleni új harcra ösztönözte őket, 1919. hőseit az ellenforradalom és fasizmus évtizedei alatt új hősök követték. Közülük sokan (Bugyács Imre, Golub Rudolf, Nedermann Ferenc, Neuschl László, Tóth Bucsoki István) a legkiválóbbak életüket adták a népért, a szabadságért. „Tetteiket a nép szívébe véste és addig élnek, míg él a nép. Lelkük tüzét, mint örökégő lángot továbbadja minden nemzedék" , Kovács György 31* 483