Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A Vörös Hadsereg létrejötte, megszervezése Tatabányán és környékén

élelmezése sem volt megoldhatatlan feladat. A központi intézkedések viszont itt sem tudtak lépést tartani a követelményekkel. A fő kérdés a proletárhadsereget továbbra is a megfelelő előképzettséggel rendelkező és ugyanakkor megbízható parancsnoki kar biztosítása volt. Amint láttuk, a parancsnoki posztokon továbbra is bent-maradtak a régi imperialista hadsereg tisztjei, akik ellenforradalmi érzelmeik ellenére is bent voltak a Vörös Hadseregben, de bármelyik pillanatban készek lettek volna megszervezni a munkásosztály hatalmának megdöntését és bármikor készek voltak végrehajtani a burzsoá restaurációt. Megyénkben is így volt. A tisztek maguk mondták el az ellenforradalom győzelme után ezt az álláspontjukat. Jellemző rájuk, hogy amikor már biztonságban érezték magukat, ők árulták el a vörös katonákat és tüntetően az első alkalmas pillanatban, fehér szalaggal a karjukon bizonyították hovatartozásukat. Akadt olyan tiszt is, aki polgári ruhájára varrta fel fehér alapon a rangjelzést, ezzel kívánta kifejezni a fehér terrorral való szinpátiáját. Ezt a magatartást legjobban az ellenforradalmár Gyurócsik Mihály: Tanulságok és igazságok a közelmúltból c. könyvének 27—28. oldalán olvashatjuk: „És végeredményben az nem lett volna baj, legfeljebb szépséghiba, hogy hazánk területét nem a nemzeti trikolór alatt tisztíthatjuk meg az ellenségtől. Most, ha mi odáig jutottunk, hogy a külső ellenséggel leszámoltunk, ez az eredmény végleg megszerezte volna a tiszteknek a legénység bizalmát és akkor könnyen leszámolhattunk volna a Tanácsköztársaság embereivel. És ez volt a célunk, amikor már bent voltunk a Vörös Hadseregben a legmagasabb katonai vezetőtől a legutolsó alantas tisztig." A szadista kegyetlenkedéseknek is ők voltak az értelmi szerzői, de a végrehajtói is. Ezt tanúsítják Pallos elvtárs és Kovács Ferenc elvtárs tatai vörös katonák, akik szenvedő részeseik voltak a kegyetlenkedéseknek. „Behoztak ide a laktanyába és itt úgy agyonvertek, hogy félholtan feküdtem." „összeszedtek bennünket és elvittek a monostori várerdőbe. Este beállították a pofozó gépet, úgy, hogy az egyik pofont az, a másik pofont a fal adta. össze-vissza rugdostak. Egy daganatcsomó még most is itt van a hátamon. Olyanok voltunk, hogy nem volt érdemes ránknézni. Leköpdöstek és papírgaluskát etettek velünk. Azt hangoztatták nekünk, hogy „kellett nektek tányérsapka, diktatúra." (hangfelvétel). Ennek ellenére a helyzet mégis szükségszerűvé tette, hogy ezekkel a régi tisztekkel dolgozzon a hadsereg. Ezért szükség volt az ellenőrzés kiszélesítésére és tovább kellett növelni a politikai biztosok számát és biztosítani néphez hű tisztek képzését. A hadügyi népbiztosság március 28-án intézkedett a politikai megbízottak rendszerének létrehozására. Kezdetben csak a parancsnok tevékenységének ellenőrzésére korlátozódott munkájuk, de később mindinkább a forradalmi szellem kialakítása lett a feladatuk. Ezt biztosította a hadügyi népbiztosság március 26-i majd az április 11-i utasítása. Sőt április 15-én kizárólag a politikai nevelő munkára hívták fel a figyelmet a hadügyi népbiztosság elvi utasításai. A hónapok óta folyó laza és fegyelmezetlen magatartás megváltoztatásához igen sok időre lett volna szükség. Erre azonban már idő nem 478