Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A Vörös Hadsereg létrejötte, megszervezése Tatabányán és környékén
szervezni, szakítani kell a toborzással, be kell vezetni az általános hadkötelezettséget. Az események — mint látni fogjuk — ezt a koncepciót igazolták. A dolgozó parasztság széles tömegeit sajnos nem kapcsolták be a honvédelem rendszerébe, tekintve, hogy közöttük nem folyt toborzás. A kis és középparasztok kívülmaradtak, pedig az ország lakosságának nagyobbik felét tették ki. Kiderült, hogy a parasztság is szívesen fogott volna fegyvert a proletárhaza védelmében annak dacára, hogy fenntartással viseltetett a proletárdiktatúra iránt, elsősorban jogos kéréseinek hiányos orvoslása miatt. A Vörös Hadsereg megalakulásánál a legnagyobb erőt továbbra is az Oroszországból hazatért volt hadifoglyok tették ki Tatabányán, Tatán, Komáromban, Szőnyben, Ácson, stb. mindenütt a megyében. Nagy segítséget jelentett a szervezésben a hadügyi népbiztosság egyik röpirata, amely így szól: „Nemzetközi vörösproletár katonák! A nemzetközi vörös proletariátus felszabadításáért harcoltatok és véreztetek Szibéria hómezőin, az Ural őserdeiben, a Volga völgyében és a turkesztáni síkságokon. A világ első szovjet köztársaságának forradalmi proletariátusa adott fegyvert a kezetekbe, hogy a világ minden elnyomottjának forradalmi érdekeit szolgáljátok ... A forradalom avantgárdája voltatok, már akkor is, midőn csak derengeni kezdett az Ural felől a forradalom mindent bevilágító és mindent beborító fénye. Szovjet—Magyarország proletár hadseregében a legelső vonalban van a ti helyetek!... Akik az orosz Vörös Hadseregben tanultátok meg teljesen a proletárforradalom feladatait, akik orosz, német, cseh, tót, román és szerb proletár testvéreitekkel együtt Szovjet-Oroszország nemzetközi vörös hadseregében tettetek hitvallást forradalmi tettrekészségetekről, jöjjetek és jelentkezzetek a nemzetközi vörös katonák első csapatába." A lelkesítő felhívásokra a hadifoglyok tömegesen jelentkeztek a bányamedencében is. A volt hadifoglyok jelentkezése tehát megmutatta, hogy van erő, amely síkra száll a proletárdiktatúra védelmében, saját hazája, jobb jövője érdekében. Azonban az országos vezetésben folyó viták vidéken is élesztették hatásukat. Voltak ugyan politikai biztosok, de tapasztalatlanok. Sőt a kiválogatás helytelensége miatt sok alkalmatlan is volt közöttük. Ugyanakkor a jobboldal itt is becsempészte embereit, akik szándékosan rontották a fegyelmet. Tata—Budapest között pl. állandó kapcsolat volt a szociáldemokraták és a különféle elemek között, akik arra bíztatták a vidékieket, hogy álljanak ellen a proletárhatalomnak. Az egyik tatai nemzeti bizottság jegyzőkönyvéből kiderült, hogy a vezetők az istentől kérik, hogy segítse őket kijutni ebből a csapásból (mármint a proletárdiktatúrából). És az antant csapatokat hibáztatják, hogy idáig jutott az ország (a proletárdiktatúráig). A hadsereg bomlasztására inspirálnak ezek az elemek. Ezek a körülmények követelték tehát a fegyelmezett hadsereg létrehozását. Ezért első lépésként az 5 tagú hadügyi népbiztosság megszűntette a népbiztosság és katonatanács kettős irányítását. Nagyon indokolt is volt ez a lépés, tekintve, hogy a proletárdiktatúra létrejötte után 475