Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A Vörös Hadsereg létrejötte, megszervezése Tatabányán és környékén

kénytelen lemondani és az új kormány elnöke, Károlyi Mihály október 31-én József főherceg kezében leteszi az esküt, majd kikiáltják a polgári demokratikus köztársaságot. A polgári köztársaság rendkívül nehéz külpolitikai viszonyok között vergődik. Három oldalról ellenség. A fegyverszüneti egyezmény értelmében a magyar csapatokat a Maros felső folyásától Besztercén, Marosvásárhelyen, a Marosnak a Tiszába való torkolatán, Szabadkán, Baján, Pécsen keresztül a Dráva mentén, egészen az orosz határig húzódó vonaltól északra kellett visszavonulnia. A hatalom pedig — melyet a munkások vívtak ki — a burzsoá uszályában kullogó szociáldemokrata vezetők politikájának eredményeként, a liberális polgárság kezébe került. Ennek céljai: az alapjaiban megrendült kizsákmányoló rendszer megszilárdítása és a forradalom szocialista irányban való továbbfejlődésének megakadályozása volt. A dolgozók azonban nem ezt, ennél sokkal többet akartak. Tatabányán a bányászok a gyárak, a bányák államosítását követelték. A faivakban a parasztság földet akart. Az országszerte megalakult Nemzeti Tanácsok összetételében is tükröződik a következetlenség. Tatán pl. a nemzeti bizottság 1918. november 1-i alakuló ülésén megtalálhatjuk Mihályi Béla földbirtokost, Niklevicz Aladár főszolgabírót, továbbá Pollák Artúrt, a helybeli Szőnyeggyár tulajdonosát. Később sem csökkent a vezetésben ezeknek az elemeknek a száma, akik ezt a megoldást látták előnyösnek későbbi jobblétük érdekében. A fenti nemzeti tanácsra jellemző az is, hogy a december 14-i ülésén kimondta: „A Nemzeti Tanács semminemű politikával nem foglalkozik, s ezután sem akar foglalkozni." (A tatai Nemzeti Tanács 23. ülésének jegyzőkönyvéből.) Ezzel a magatartásukkal az aktiv segítségadást akarták gátolni. Természetesen a bányászoknak az első perctől fogva teljesen más volt a viszonyuk a forradalomhoz. Tatabányán azonnal polgárőrséget választottak. Az őrség közmegelégedésre biztosította a fegyelmet. Ezek a polgárőrségben lévő elvtársak képezték a magvát a későbbi Vörös Hadseregnek, így nvilatkozik erről Varga József bányász: „A forradalom kitörését követő napon a munkás-tanács megalakította a polgárőrséget. A polgárőrségnek mindössze 32-en voltunk tagjai. A polgárőrség egvrészét a közrend, közbiztonság fenntartására, másik részét pedig üzemőrségre osztották be." (hangfelvétel.) A polgári kormánynak komoly problémát okozott a fegyveresen hazatérő katonatömegek elhelvezése és leszerelése. A burzsoázia félt attól, hogy a hazatérő katonák felelősségre vonták a tőkéseket és nagybirtokosokat. Féltek a szocialista eszmék elterjedésétől, az orosz példától. Céliuk ugyanis az volt, hogy egy olyan haderőt létesítenek, amelv alkalmas lesz a munkások elnyomására is. Ezért egy szűrőtábor létrehozását határozták el a hadifoglyok politikái átszűrésére. Ugyanakkor a katona-tanács átszervezését is elhatározták, maid kormánvbiztost neveztek ki a szociáldemokrata Pogány József személyében. Ilyen módon a katona tanácsok a polgári, államhatalom függvényévé váltak. Ilyen körülmények között és emiatt is mindinkább szükségessé vált tehát egy olyan párt létrehozása, amely marxista alapon áll és következetesen harcol a szocialista forradalomért. 1918. november 20-án ez a párt meg is alakult a Kom471