Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Kernstok Károly 1873–1940

és Évá"-t.

108 Az „Ádám"-ot és az „Évá"-t, e két majdnem klasszikus érővel fellépő akt-képet a kritika elismeréssel fogadta. Kernstok e képekben egy muzeálisán klasszikus képideál felé próbált közeledni. Törekvése erősen emlékeztet Hans von Maréesnak arra a küzdelmére, hogy a természet felfogásához a klasszikus művészeten át új nézőponthoz jusson, másrészt, hogy a klasszikus művészetet a természeten keresztül tanulja meg értelmezni- Ennek a törekvésnek első sikeres eredménye az „Ádám" és az „Éva", tagjainak tudatos elrendezésével az előbbi, könnyed, szép mozdulatával, a mozdulat tervszerű ritmizálásával az utóbbi, s mindkettő szép, harmonikus kompozíciójával. Nagyobb vázlata azonban, az „Ádám és Éva", melyben a két alakot összefogja, kevésbé sikerült. 1928-tól rendszeresebben kiállított, jobbára a Munkácsy Céh kiállításain. Közben utazási láz fogta el, szinte évenként tett utazásokat Franciaországba és Olaszországba, ahol nagy kedvvel és elmélyedéssel tanulmányozta a régi mesterek alkotásait. Vágya a monumentalitásra ismét úrrá lett rajta: hatalmas freskókról álmodozott, s újra meg újra kísérletezett, hogy valóra váltsa álmait. „A freskó, — írta vallomás címen 1938-ban — a freskó volt mindig életemnek a vágya. Innen ezek a nagy méretek! A „Krisztus sírbatétele"

109 (1934) egy ilyen freskóvágy kiélése volt. Az „Ádám és Éva"

110 (1933), bár olajfestmény, első lázadásom a festékanyag ellen. Utána néhány képet a tempera módszerével próbáltam megfesteni. De most, hogy újra látom a „Lovasok"-at,

111 látom, mégis az olaj az igazi nemes anyag. A „Szép Heléna elrablásá"-t

112 mozaikban gondoltam el."

113 Ezek a freskóés mozaikvágyak azonban nem mehettek teljesedésbe. Megrendelést nem kapott, vágyait hatalmas falsíkok helyett vásznon volt kénytelen kiélni s műremekek igazában már ezért sem lehettek, noha sok szépség, kompozíciós és rajzi finomság rejlik bennük. Kései művei közül csupán egy, az 1935-ben festett „Ádám és Éva"

114 emelkedik ki, e hatalmas erejű tempera kép, melyen robosztus formákkal jelenik meg az első emberpár. A kompozíció utolsó kísérlet a reneszánsz formafelfogás és a modern expresszionizmus kifejező erejének egyesítésére. Kernstok nem lankadó munkakedvvel dolgozott tovább is s hirdette művészi elveit, egyaránt szembehelyezkedve a hivatalos és a moderneskedő festőkkel. Harcában mindenkor mély humaitás, az emberek és emberi értékek megbecsülése, a művészet és művészeti múlt rajongó szeretete vezérelte. Nincs még magyar festő, aki úgy átérezte és átélte 108 Ádám és Éva. 1928. Olaj, vászon. 100x80 cm. Ismeretlen helyen. Korábban özv. Kernstok Károlyné tulajdona, Budapest. 109 Krisztus sírbatétele. 1934. Tempera, vászon. 200x301 cm. Jelezve bálira lent: Kernstok Károly 34. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest. Leltári száma 51.377. 110 Ádám és Éva. 1933. Olaj, vászon. 180x160 om. Jelezve jobbra lent: Férfi és női akt, úgy is lehet, hogy Ádám és Éva egy falfestményhez Kernstok Károly 933. Papp László tulajdona, Budapest. 111 A „Lovasok a víz partján" című képről van szó. (Lásd a 72. sz. jegyzetet.) 112 Szép He'éna elrablása. (Mozaikterv) 1933. Tempera, vászon. 160x205 cm. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest. 113 Kernstok Károly: Vallomás. I. h. 14. 1. 114 Ádám és Éva. 1935. Tempera, vászon. 200x133 cm. Jelezve jobbra lent: Kernstok Károly 935. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest. Reprodukálva: Körmendi András: I. m. 28. kép. 30 Komárom m. Múzeumok Közi. 465