Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Kernstok Károly 1873–1940

viszi tovább művészetét. Mindezek tetézéseképpen a világháború kitörése., a polgárság tehetetlensége, a szociáldemokrácia árulása és ki tudja, milyen belső indíték hatása alatt, munkakedve egy időre ellankadt', alig-alig festett, s képein is valami rezignált, borongós hangulat lett úrrá. Mintha nem lettek volna problémái, festői vehemenciája átmenetileg megcsillapodott. Ha festett, — jobbára nyergesvidéki tájat — nem az éles rajz, nem a táj szerkezetisége, hanem hangulati szépsége, közvetlensége érdekelte- Közben kisebb cikkeket tett közzé, egy kivételével valamennyi művészettel foglalkozó, melyekben nem mulasztotta el szigorúan bírálni a hivatalos ízlést és képviselőit csak úgy, mint az üres modernséget. Az utolsó négy év termését 1917-ben mutatta be az Ernst Múzeumban.

84 A kiállítás, melynek anyagában erőteljesebben érvényesült a közvetlen természetszemlélet, mint az 1911-es kiállítás erősen stilizált képeiben, eléggé meglepte az embereket, párthíveit csakúgy, mint ellenfeleit. A kritikusok egy része pálfordulásról beszélt, s ebben saját elvei igazolását látta, a modernek elvtelen meghátrálást lobbantottak szemére, mások bizonyítani próbálták, hogy szerves fejlődésről van szó. Kernstok a művészetében tapasztalható változásnak mintegy magyarázatául a következőket jegyezte fel: „A művészetek kísérő jelensége az életnek, csakhogy míg a többi ember a dolgok összetevőit nem érzi meg, a művész különös rendeltetésénél fogva szenzibilisebb és művészetének nyugtalanságával, vagy rendszer keresésével jelzi az irányt amely szerint az a társadalmi egység, amelyben él, hogyan és mint alakul, széjjel esik-e, stabilizálódik-e, vagy újra rendeződik-e." „Aminthogy egy ornitológus ha a levegőben dögkeselyűket lát, hullát sejthet, sok seregélyt, érett gyümölcsöt; vetést, hova a vadlibák leszállnak. Vagy barométer, amely a légköri állapotot jelzi, jó idő, állandó szép, eső, vihar. Vihart jelez (futurizmus, kubizmus), a jó kertész alátámasztja a gyümölcsfáit, másvalaki elbújik odújába. A hajós vagy neki feszíti vitorlást, hogy gyorsabban haladjon a széllel, vagy lehúzza, ha ellene akar haladni és kreuzol — kitér oldalt. De fel is lökheti őt a szél."

85 Kernstok alaposan mérlegelte a társadalmi és művészeti viszonyokat és arra a következtetésre jutott, hogy nem feszítheti neki vitorláit, sa jó kertész módjára alá kell támasztania gyümölcsösét. Akkor, amikor ismét a természethez fordult, hogy újra meg újra ellenőrizze magát, sem művészi gyakorlatát, sem művészeti elveit nem tagadta meg. Legstilizáltabb képeiből is mindig leolvashatni naturalista hajlandóságát s legmerészebb elveiben sem tagadta meg soha a természetet. „A természet hívei vagyunk. Nem az iskolák látásával másoljuk. Értelemmel merítünk belőle" — olvashatjuk a „Nyolcak" első kiállításának katalógusában,

86 s Kernstok ehhez hű maradt, a háború alatt létrehozott mozaikja, 84 Az Ernst Múzeum kiállításiad XXVIII. Kernstok Károly gyűjteiményes kiállítása. Budapest, 1917. 85 Kernstok Károly naplójegyzetei (kézirat). H. F. K. gyűjteménye, Budapest. 86 Üj képek kiállítása a Könyves Kálmán szalonjában. (1909. december). 2. 1. 459