Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A felső-bihari korú buda-ipar Vértesszőllősön
A felső lösz-réteg csigafaunájának fontosabb fajai: Abida frumentum, Chondrula tridens, Vallonia tenuilabris, Pupilla muscorum, Succinea oblonga, Trichia hispida. A kultúrréteg és az alsóbb mésziszap-szintek csigafaunájának fontosabb alakjai: Abida frumentum, Chondrula tridens, Truncatellina cylindrica, Clausilia pumila, Helicella hungarica, Helicigona sp., Vallonia costata, Vertigo antivertigo, Lithoglyphus sp., Pisidium sp. Az ismertetett két faunaegyüttes meglehetősen egyoldalú, mert a makromammalia maradványok csak a kultúrrétegből kerültek elő — onnan is eléggé rossz megtartásban — a többi rétegekből, iszapolással, csak kisemlős maradványokat nyertünk. Ez nagyjából azt is tisztázza, hogy a nagyemlős maradványok a paleolit ember vadászzsákmányaként maradtak fenn. A közvetlen környezet fizikai körülményeit így elsősorban a természetes úton a rétegbe került kisemlősök tükrözik, bár — mivel ez utóbbiak is változatos, erdős, bokros, füves területről származnak — ökológiai igényeikben olyan változatos területet fednek, hogy abba a vadászzsákmány állatfajai is jól beleillenek. Éghajlatrekonstrukciónknál mégis elsősorban a kisemlősökre kell támaszkodnunk. Ebből a szempontból vizsgálva az egyes szintek faunáit, szembeötlő különbséget tapasztalunk a felső lösz-réteg, valamint az alatta fekvő kultúrréteg, és az az alatti rétegek faunái között. A felső löszrétegben ugyanis a rágcsálók között egy az északi elterjedésű „Clethrionomys" rutilus alakköréhez tartozó erdeipocok mellett az ugyancsak északi Microtus gregalis-c&oport tagjai lépnek fel, sőt Sorieida fajként is a Sore;r-genus egy tagja szerepel, nem pedig a melegebb éghajlatot igénylő Crocidura. A kultúrrétegben és a mélyebben fekvő mésziszapokban viszont nyomuk sincs az artikus pockoknak, ezzel szemben a kétféle valódi egér (Apodemus és Mus), a Pliomys, valamint a Cricetus igazolják a mérsékelt éghajlati feltételeket e rétegek lerakódása idejére. E két szint közötti eltérés azit mutatja, hogy a kultúrréteg képződése után a klíma jelentősen hidegebb lett; pontosabban, a mérsékelt-enyhe éghajlat mérsékelt-hűvös és szubarktikus közötti jellegűvé alakult. Felvetődik a kérdés, hogy ezt a két éghajlati egységből álló ciklust a jégkorszak melyik részére kell helyeznünk. A faunaösszetétel alapján nem lehet idősebb a felső biharinál — már nem élnek benne az alsó bihari zárófázisnak: a Tarkő-fázisnak jellegzetes alakjai. Azonban fiatalabb sem lehet a bihari végénél (Pliomys, Trogontherium, Machairodontida); tehát nem nyúlhat át a nagy interglaciálisba. mivel löszfaunánk semmiképpen sem helyezhető az utolsóelőtti (rissi) eljegesedésre. így két faumsztikai szintünket a felső bihari két — a mindeli 1/2 interstadiálissal és a mindeli 2 eljegesedéssel azonosítható — szakaszára helyezzük. 47
