Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Kernstok Károly 1873–1940

ves Kálmán" szalonjában.

67 A kiállítás az „Üj Képek" címet viselte, gerince Kernstok volt, úgy is, mint legtöbb képet kiállító, úgy is, mint legkiforrottabb művész, s őt is fogadtak a legnagyobb elismeréssel, benne biztak leginkább, s csak kevésbé, vagy egyáltalán nem a többiekben. A kiállítás sorompóba állította mindkét oldalon a közönséget, műkritikát. Addig nem tapasztalt hírlapi harc lángolt fel körülötte. A közönség egy része csendes megadással figyelte, más része csipős megjegyzéseket tett, egy harmadik része, mely Kernstok kipróbált képességeiben bízott, pártfogásba vette az új művészeket. A pártfogók főleg a radikális értelmiségből kerültek ki. Kernstok, aki ekkor a politikai életben is megpróbált aktív szerepet játszani, erős kapcsolatot épített ki a haladó értelmiséggel, maga körül tudta ekkor már a „Nyugat" író és kritikus gárdáját, a „Galilei-kör" fiataljait, ő maga írásban és szóban szenvedélyes hirdetője volt az új művészetnek. Tehette ezt mer sokat olvasott és látott, nagy műveltségű, európai tudással rendelkező művész volt, akinek elmélyült gondolkodásához nagyszerű előadói készség párosult- Közvetlensége révén hamar közelkerült az emberekhez, s gyorsan meghódította őket. Remek társalgó volt, egy-kettőre elmaradhatatlan kedvence lett az asszonyok zsurjainak is, ahol — mint Lyka írja — tüzetesen meg lehetett magyarázni azt is, hogy az úi irány mit is akar. Tudása, megjelenése, szuggesztív hatása, s már bebizonyosodott kéoessége alkalmassá tették a vezéri szerepre, s ő valóban az úi művészeti mozgalom vezére lett. 1910. február 9-én a „Galilei-kör"-ben tartott előadásán nevet is adott az új törekvésnek: „Kutató művészet". Ezen a címen tartotta meg előadását, mely természetesen az új képek elméleti igazolására szolgált.

68 1910. végén Kernstok és társai formálisan is szakítottak az „öregekkel" s elhatározták, hogy ezentúl szervezett formában lépnek fel. Mivel nyolcan voltak, a „Nyolcak" névre keresztelték el csoportjukat, mely a következő tagokból állt: Berény, Czigány, Czóbel. Márffy, Orbán, Pór és Tihanyi, s vezetőjük Kernstok Károly. Kiállításukat, — most már „Nyolcak" cím alatt — 1911. áprilisában rendezték a Nemzeti Szalonban. A kiállítás anyaga hasonló volt az 1909-es kiállításéhoz, de méretében nagyobb annál, s az alapító tagokon kívül, mint meghívottak, részt vett még Lesznai Anna, Vedres Márk, Fémes Beck Vilmos és Lehel Mária. A kiállítás túlmutatott a kimondottan képzőművészeti problémákon, az egész magyar kultúra egyik központi kérdésévé lett. Nemcsak az új festészet, de az új magyar kultúra felvonulása volt ez a kiállítás: Ady Endre, Bartók Béla, a „Nyolcak", az új előadóművészek találkozása egymással és a közönséggel. Itt ismerkedett meg egymással Ady és Bartók,

69 itt lelkesedtek a „Galilei-kör" fiataljai Ady versein, Bartók koncertjén, a „Nyolcak" képein és szobrain, itt talált igazán megértő közönségre Törzs Jenő, Asbóthné Ferenczy Sári, a Kerpely vonós 67 A M. I. É. N. K. (— Magyar Impresszionisták És Naturalisitáik Kőire) 1907. októberében alakult iművészegyesület és az 1909. decemberében kivált „Nyolcak'nevű művészcsoport történetével külön-külön tanulmányban kívánunk foglalkozni. 68 Kernstak Károly: A kutató művészet. Nyugat 1910. í. kötet. 95—97. 1. 69 Az Ady—Bartók találkozóról és a Bartók koncertről lásd ugyanezen évkönyvben „Bartók és a Nyolcak" című közleményünkéit. 454