Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Kernstok Károly 1873–1940

azonos témájú kompozícióitól.

34 Mindaz, amit a nagy képen látunk, lényegében már együtt van azon a kicsi ceruzarajzon, mely nem régiben került elő a művész hagyatékából.

35 A ceruzavázlat világosan mutatja, hogy a valóságból ellesett témával, kompozíciós renddel és fény-árnyék, pontosabban világítási problémával van dolgunk, és nem képi ihletéssel vagy ösztönzéssel, mely Repin művei részéről érte volna a művészt. Sem a festmény, sem a rajz egyetlen egy olyan mozzanatot nem tartalmaz, mely Repinre utalna, s ilyen elemek Kernstok más művében sem fedezhetők fel. A vázlat primitív rajzával, sebti

ben odavetett vonalaival i látványnak, mely a kisoroszi parton tárult elébe, azon melegében való megörökítéséről árulkodik, s a nagy kép úgyszólván csak kidolgozottságban különbözik tőle. Itt is, mint ott, a négy vontató munkás kerül a kép középpontjába. A nehéz munkát végző alakok a bal vállukra vetett vontatókötélbe kapaszkodva egymás mögött haladnak balról jobbfele a hatalmas folyam innenső partszegélyén, nagy széles árnyékot vetve a napsütötte partra, mely az éles nyári világításban a haladás irányába egyre jobban összefolyik a víz csillogó felületével. A súlyos teher, mit vonniok ke]}, kívül marad a képen, a testek nekifeszüléséből, tartásából, mozgásából mégis nagyon jól érthető és érezhető, hogy tulajdonképpen milyen munka végzéséről is van szó. Az olajfestménnyel kapcsolatban a kép budapesti kiállításakor az egyik kritikus, talán a mű realizmusára gondolva, a hollandiakat említette, mint akiknek nyomába lépett a fiatal művész, még hozzá nagy szerencsével, önálló erővel, s nagy tudással.

36 A kritikus bármire is gondolt, az összefüggés megállapításában jobb nyomon haladt, mint később Végvári Lajos, aki Repin alkotásával próbálta kapcsolatba hozni a kompozíciót.

37 A festmény a holland művészetre nagy hatást gyakorló id. P. Bruegel befolyásáról tanúskodik, s „A vakok" című kép elrendezési ötletét viszi tovább, valóban nagy önállósággal, hisz témában is, mondanivalóban is, stílusban is egészen más, mint a németalföldi realista vakokról szóló példázatot ábrázoló kompozíciója. A rézsútosan futó s a középtértől határozottan elkülönülő, kiemelt előtérben a szorosan egymáshoz kapcsolódó figurák mentében a téma különbözősége ellenére is több és közvetlenebb a rokonság, mint az orosz és a magyar művész alkotása közt. A menet iránya, az alakok haladásszöge s ritmikus egymáshoz kapcsolódása, mely teljesen elüt Repin kompozícióitól, de rendkívül rokon Bruegel festményével, arra mutat, hogy „A vakok" 34 I. J. Repin: Haj óvón tatok a gázlón. 1872. Állami Tretyakov Galéria tulajdona. Moszkva. Reprodukálva: Művészet VI—1965. 7. sz. 15. 1. Hajóvontatók a Volgán. 1870—73. Állami Orosz Múzeum tulajdona. Moszkva. Reprodukálva: Művészet VI—1965. 7. isz. 13. 1. 35 Vontató hajósok. 1897. Ceruza, papír. 5,4x12 om. Jelezve, jobbra lent: KK. H. F. K. gyűjteménye, Budapest. Reprodukálva: Művészet VI—1965. 7. sz. 12.1. 36 Alfa: A téli Kiállítás. Budapesti Hírlap, 1897. december 1. 1-2. 1. 37 Végvári Lajos: Réti István „Agitátor" című képéről. Szabad Művészet, VIII— 1954. 220. és 226. 1. Cikkéhez fűzött kritikai megjegyzéseinket lásd: Horváth Béla: Kernstok Károly „Vontató hajósok" című képéről. Művészet VI—1965. t. sz. 11-14. 1. 38 id. Pieter Bruegel: A vakok (Parabol des Aveugles). Louvre tulajdona, Párizs. Reprodukálva: Louis Hourticq: Le Musée du Louvre. Nouvelle Édition. Librairie Hachette. 83. 1. 1917/A szám. 444