Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Kernstok Károly 1873–1940

KERNSTOK KÄROLY 1873—1940 Kernstok Károly 1873. december 23-án született, „mint nem egészen minden ember", mert édesanyjának szép fiatal, huszonhárom éves életébe került. Pesten született, ahová százötven évvel korábban még ükapja vándorolt be, magával hozta a kőfaragó mesterséget. Kőfaragó családból származott anyai ágon is. Anyja: Kerndorf er Mária kőfaragó család gyermeke volt, apja német, anyia olasz származású, kit Paulin Allionak, míg az ő atyját, művészetünk dédatyját Antonio Allionak hívták. A kisfiú ide, anyai nagyszüleihez került Nyergesújfalura. Három éves korából innét való első emléke: a halott nagyapa, ahogy a nagyszobában, a zongora mellett feküdt a ravatalon. Gyermekévei vidáman teltek, sok barátja volt és egy nagy gyümölcsös, mely mesés bőséggel termett. Aztán a Duna, második otthona, majdani művészetének gazdag ihletője. Halászgatva, s a parti sárban játszva élt nyaranta. Itt ismerkedett meg legkedvesebb témájával: a lóval. Művészhajlamai korán jelentkeztek, már 4—6 éves korában amolyan festő emberke volt, télen egész napon át festett: lámpaernyőt, katonát, — papírra, falra, mindenhová, lovat, fakardot vésett, s hetente az apához írt leveleiben mindig festéket kért.

1 A piktorság valósággal családi hagyományként szállt rá. Már atyai nagyapja művészember volt.

2 Mikor apja újranősült, a hat éves gyereket hozzá vitte Pestre. A szép szabad életnek vége lett. Apját, ki előtt anyja halálakor kegyvesztett lett, hetenként egyszer látta. Nagyanyja féltékeny lett a másikra, aki után — mint írja — még sóhajtania is csak titokban volt szabad. Nagyatyja kemény, rideg ember, a házban nem szólt senkihez, hozzá sem, nagyanyjához sem. Esténként bent ült szobájában, elővette hegedűjét, gitárját, s órák hosszat elmuzsikált. Néha, a gitárhoz, fütyült, dúdolgatott, ilyenkor tűrte, hogy az unoka nála legyen. Néha mesélt is. a forradalomról, — pesti nemzetőr volt negyvennyolcban — legénykoráról, vándoréveiről. Mint rézöntő, a 20-as években bejárta NyugatEurópát. Beszélt a kölni dómról, Strassburgról, Nancyról, a csodás templomokról, szobrokról és képekről, és beszélt az emberekről. Ö maga megtanult daguerotypizálni, hazajövet aztán régi mesterségét abba1 Horváth Béla: Kernstok Károly dokumentumok. Művészettöréneti találmányok. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1961. 272. 1. 2 Londesz Elek: Kernstok Károly. Gerő Ödön—Loydesz Elek: Modern, magyar festőművészek. A Pesti Napló előfizetőinek készült kiadás, Budapest, év nélkül. 124. 1. 437