Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A tati vízimalmok története

dolgozott. A Frank csaíád 1925-ïg bérelte. Az örökösödési vita után — a frank és a Lampert család között — Lamperték kerültek a malomba, 1950-ig, az államosításig. Jelenleg a Terményforgalmi raktára. Még ugyanezen a vízen, de a város szélén van a Berta malom vagy „Belső Kitrajber" (Der Küchtreiber Mühl). A malmot modernebb gépekkel Bürtner József szereltette be 1850 körül. 1894-től 1902-ig Dugonics Vilimos volt beaine. Tőle Keiner Lajos és társa (Kdhn Ede) veszi át 1921-ig. Ekkor az uradalom 2—3 évre kezelésébe vette. Ez azonban nem ''olt kifizető, s ezért kiadták bérbe Róth Nándornak. Ö szerződést kötött az uradalommal, amelybe belefoglalták, hogy az uradalom köteles a tó vízéből másodpercenként 1600 litert nyomatni a malomra. Erre a szerződésre hivatkozva a Hoffer cégnél megrendelt olyan maiomberendezést, amelyik 24 óra alatt 70 q gabonát őröl. A gyárral kötött szerződésben kikötötte, hogy csak akkor fizeti ki a felszerelt új gépek árát, ha azok 30 napon keresztül minden nap megőrlik a 70 q-át. A malom elkészült, azonban az uradalom nem tudta az eliszaposodott csatornán benyomatni másodpercenként az 1600 liter tó vizet, s a gépeket a meglevő víz nem tudta elhajtani. Mivel a malom nem működött, Róth nem fizette ki a gyárat. A gyár erre pert indított az Eszterházy uradalom ellen, mert nem kapta meg a szerződésben ígért vizet. A per 2 évig húzódott. Róth rendszeresen fizette a bérletet az uradalomnak és az államnak az adót, de naponta kiszámította a malom keresetét is, mintha működne, s ezt a 2 éves reménybeli keresetet az ítélethirdetés előtt benyújtotta a bíróságon. A bíróság, mivel Róth minden kötelezettségének eleget tett, a benyújtott összeget teljes egészében megítélte. Ekkor ő felmondta a bérletet, megelégedett az álló malom hozta haszonnal. Az uradalom pedig rendületlenül fizetett, mivel elvesztette a pert. Róth ügyes szerződése után dr. Teplák Ferenc vette ki egy ideig. Tőle Keiner Lajos (Kelnerné unokája) vette át 1935-ig, majd Hüttner László maradt benne az államosításig. 1950 után a Honvédség asztalosműhelynek használta. Jelenleg a Háziipari Szövetkezetnek van benne műhelye. A Nagy tó középső zsilipjénél van Tata másik híres műemlék malma, a Cifra malom. „Egy emeletes, 2 ablakos toldalék +6+1 ablak. Vörösmárvány kőkeretes ablakok. Hátoldala felhúzódik a tópartra, ott lekontyolt oromzatú rész. Belül, a földszinten nagy helyiség, 5 barokk volutás faoszloppal, egyiken 1753-as évszám, emeleten ugyanez. Fiókboltozatos helyiségek, eleptikus terem, stukkó mennyezettel. 1753-ban átalakították. Fellner Jakab 1755-ben dolgozott rajta."

23 A Fényes forrás vízén, a várostól 2 kilométerre épült a Réti malom. A berendezést Ámon Károly hozta a bársonyosi malomból, 1880 körű] A malom is az övé volt. 1902—3-ban átadta a bérletet Aranyosi Jánosnak és Józsefnek — a két testvérnek, ök 1910-ben Veres Andrásnak adták át, aki 1922-ben halt meg. így Czégény Gyula kivehette, akinek 23 Uo. 381. 416