Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Esztergom népességének és társadalmi rétegeződésének alakulása a XVIII. sz. első felében
vagyonos városi polgárság többsége azonban nem ipari foglalkozású volt. Mezőgazdaságból, ill. bortermelésből földjeinek zsellérekkel való megművel tetéséból, s alkalomszerű borkereskedésből tartotta fenn ma érát. A gabonával való kereskedés és tőzsérkedés már ritkább eset volt, s mint nagyobb befektetést és több üzleti mozgékonyságot kívánó foglalkozás, már távolabb esett a tőkeszegény, s a nemesi életfelfogással magát azonosító városi patriciusságtól. A királyi város lakosságának közel felét alkotó polgárság a városfal romjain belül húzódó négy utcában — a Buda-utca, Szent Anna-utca, Szent Lőrinc-utca, s Duna-utca, azaz a mai Kossuth Lajos utca, Mikszáth, Bottyán, Jókai és Deák Ferenc utca mentén sorakozó szerény, többnyire vályogházacsikákban élt. Az 1712. évi házösszeírás tanúsága szerint csalc 6 kőből épült ház állott ekkor Esztergomban, a többi vályog, vagy kőalapon emelt vályogház volt. A házak értéke — a hagyatéki iratokban talált értékelés szerint — ritka esetben haladta meg a 150 Ft-ot, többnyire 40—80 Ft körül mozgott. ~A polgárság foglalkozási megoszlásának ismerete közelebb visz az életkörülményeik feltáráshoz. Az 1720. évi országos népösszeírás 16. és 17. kérdopontjai az iparosok nevét, iparágát, tiszta jövedelmük nagyságát tudakolja. Az összeírás alapján — ha ez teljes lenne —- pontosan megállapíthatnánk a kizárólagosan .őVermplédből élők és a nem őstermelők arányát a polgárságon belül. Azonban az 1715. évi öszszeírásfól eltérően 1720-ban csak azokat az iparosakat és kereskedőket írták ö'sze, akiknek jövedelme meghaladta az élelem- és ruM^ati ÉH!üV«í%lö f ck tin£*+&?M. Mégpedig jelentős számiban élhettek a városban olyanok, akik némi földerületükön kívül csupán ido^zakc'an űz f ék iparukat Ez°'k tehát <*Wé V'í?,%v«ttafe 1720-b^n az iparosok névsorából. De az iparukat egész éven át űz^k közül is cak a n^Tvobb jövedelműek rétege került, mint iparos, az összeírásba, ígv az 1720. évi összeírásnak az iparosok felsorolás-ára vonatkozó része is kiegészítésre szorul. A kiegészítésihez jól használható segítséget nvúj + anak az 1715. évi országos n^oösszeírás adatai. Tekintve, hogy ebben az iparukat időszakosan űzők is nagy számban szerepelnek — ha nem is teljes számban' — az iparosok számára vonatkozóan sokkal teljesebbnek tarthatjuk, mint az 1720. évit. Az általa rögzített ^^w^oswwlétszám alapiam 172 A-ra vonatkozóan minimálisan 70—75 főben állapíthatjuk meg az iparosmesterek számát, amely a polgárság 35— 4ß°/ n-H k^p<"te. Számará^vuk, a 8—12 kereskedővel kiegészítve a polgárság felére tériedt ki. T^h-H a volní^jonail rendelkező etzteraomi lakosok közel fele nem őstermelő volt elsődlegesen, bár földdel is rendelkeztek. 394
