Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Esztergom népességének és társadalmi rétegeződésének alakulása a XVIII. sz. első felében

A honoratiorokon kívül — bár nem tartoztak a nem adózó népességhez már — a kir. városban lakott a megye hajdúja, börtönőre, bakója és két csendőrkapitánya, akikről az összeírás nem tesz külön említést. 3. A várbeli katonaság egy része — a tisztek többsége, s a közlegények egy csoportja — a királyi városban háztelekkel s ehhez járó külsőséggel, sőt szőlővel is rendelkezett. Ezeket a családos, olykor több szolgát is alkalmazó, népes háztájjal bíró katonákat a város népességéhez kell számítanunk. Egy részük a felszabadító harcokban részt vett, kiérdemesült katona, aki letelepedett Esztergomban családjával együtt. Neveikkel a későbbiek során is találkozunk, leszármazottaik is a városban maradtak továbbra is. A katonaság csoportjában felsoroltak közül a tisztek száma: 7, a közkatonáké: 26, mely utóbbiakból háztelekkel csak 14 rendelkezett, a többi 12-nek csak szőlőjét jegyezte fel az összeírás. A II. jelzet alatt a városi magistrátus nevei szerepelnek, a III—

IVben pedig az ugyancsak belső tanácsbeli hegymestereket és fertálymestereket jegyezte fel az összeíró. Ezek után a V—

VIII. csoportban az adózó polgárság és zsellérek neveit jegyezte fel utcánkénti sorrendben a zselléreket egy-egy utca polgár adózói után felsorolva. A tulajdonképpeni adózókat tehát a II—

VIII. csoportba tartozók képviselték. Az extraneus szőlőbirtokosokat az egyes települések után szőlőhegyenként névszerint sorolta fel az összeíró. A királyi város szőlőiben a Víziváros, Szenttamás és néhány Szentgyörgymezői lakos is bérelt szőlőt, miként a királyi város polgár és zsellér-lakossága is a szomszédos Szentgyörgymezőn bérelt még, a saját területén kívül is szőlőt (1129 kapás szőlőt). Ezek, a Szentgyörgymezőn szőlőt bérlő királyi városiak névsorában — a neveknek a polgárvárosban összeírtakkal való egyeztetése alapján — még 38 olyan személyt találhatunk, akikről egyébként nem tesz említést az összeíró, nem vette fel őket a kir. város adózóinak névsorába. A város évi számadásaiból tudomásunk van róla, hogy ez időben a városi alkalmazottak sorában: 1 pásztor, 2 éjjeliőr, 1 vásárbíró, 2 hajdú, i iskolamester, s 1 egyházfi is volt. Személyükre vonatkozóan az 1720. évi népösszeírás névsorából nem tudunk meg semmi közelebbit, mint ahogy az inquilinusok, de elsődlegesen a más házánál cselédeskedők ekkor már jelentős tömegéről is alig tesz említé.nt ez összeírás. A subinquilinusok cím alatt mindössze 35 nevet sorolt fel az összeíró. A nincsteleneknek ez a tábora kimaradt az adózás céljából összeírtak sorából, tekintve, hogy sem földjük, sem rendszeresen űzött ipari foglalkozásuk, vagy kereskedésük nem volt. Kihagyattak akkor is, ha az említett szegénysorsúak csoportjába tartoztak, bár házzal, ill. szegényes kunyhóval rendelkeztek. A városárkon kívül Ároksori kunyhók, s a Hosszúsor lakóinak nagyrésze ezek csoportjába tartozhatott. Az 1720. évi összeírásból kihagyottak száma — a papság, honoratiorok, katonaság és az extraneusként Szentgyörgymezőn szőlőt bérlők soraiból kinyomozott további 38 személyt leszámítva — még további kiegészítést igényel. Az eddig felderítettek és a becsült lélekszám közötti összehasonlítás még további 180 adózó család, ill. 8—900 fő Irányt mutat. Ez a tekintélyes számú néptömeg az összeírásból teljesen kihagyott cse390