Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Esztergom népességének és társadalmi rétegeződésének alakulása a XVIII. sz. első felében

A természetes szaporodás és a. vándorlási nyereség alakulásának számszerű méreteit, 1699—1755. évek közötti időszakot több periódusra bontva, a fentiek alapján a következőképpen becsülhetjük: Szenttamás, Szentgyörgy mező, Víziváros együttes népességszáma 1699— 1755-ig Év Természetes íZ3porodás (fogyás) Vándorlási nyereség Tényleges szaporodás (fogyás) Lélekszlm a ciklus végén 1699 1500 fő 1699—1715 1. 16 évre K'% = 290 2. 1710—11. évi pestishalál — 120 3. Term. szap. összege 170* évi 20 fő = 320 490 2000 fő 1715—25 10 évre 12% = 240 évi 20 fő = 200 440 2500 fő 1726—35 10 évre 12% = 300 évi 20 fő = 200 500 30CO fő 1736—41-es pestis évek 1. 6 évre 2% = 60 0 —900 210O fő 1736—41-es pestis évek 2. pestishalál = 980** 3. term, fogyás 920 —900 210O fő 1742—55 14 évre 16% 320 350 670 2770 fő * Az 1736—41. évi adat alapján becsült érték. ** Víziváros: 99 fő, Szenttamás: 510 fő, Szentgyörgymező: 370 fő. Esztergom Áll. Levéltár 53. sz. összeírás. A XVIII. sz. első felében tehát az Esztergom királyi város szomszédságában fekvő Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező mezővárosok népessége a természetes szaporodásból és a vándorlási nyereségből mintegy fele-fele arányban gyarapodott, 1735-ig megkétszerezve a XVII. század végi népességszámát. Az 1736—41. évi hatalmas pusztítást okozó pestisvész jelentősen visszavetette a lélekszám fejlődését, különösen Szenttamáson, ahol a lakosságnak közel a fele esett a pestisnek áldozatul. Ezt a csapást csak nehezen heverték ki a települések, s lélekszámuk csak a század második harmada végén érte el az 1735. évbeli nagyságot. 386