Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Esztergom népességének és társadalmi rétegeződésének alakulása a XVIII. sz. első felében

feldolgozott levéltári anyag egy tekintélyes része azóta megsemmisült, de ezek tartalmáról Villányi alapos tájékoztatója útján értesülünk. A város XVIII. századi társadalmi viszonyaira vonatkozóan némi utalást találunk még néhány, a megye és a város történetét is tárgyaló monografikus munkában

3 és helytörténeti vagy művészettörténeti tárgykörben mozgó tanulmányban,'' ezek azonban csak érintőlegesen, néhány mondatra korlátozódva szólnak a népességi és társadalmi sajátosságokról. Esztergom város XVIII. századi népességi és társadalmi viszonyaival foglalkozó kutatásaim, melyek jelen formájában ugyan még nem tekinthetők véglegesen lezártnak, tájékoztatást nyújtanak egy eddig csaknem teljesen feldolgozatlan időszakra vonatkozóan. 2. Esztergom vázlatos topográfiája a XVIII. sz. első jelében: Az újkori Esztergom több, egymástól jogilag is független, s a XVIII. század elején még térbelileg is elkülönülő településből kibontakozó településkomplexum. A Kis-Duna partján fekvő szabad királyi város és ettől északra a Vár-hegyen emelkedő Vár, a közvetlen környező három apró településsel: Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező képezték az egyes részeit ennek a komplexumnak, amely fokozatos térbeli növekedéssel a század végére egyetlen várostestté olvadt össze. Jogilag az egyes településrészeik c-ak a XIX. század utolsó évtizedében egyesültek. A Duna ármentes térszínén fekvő királyi város volt a magja ennek az újkori Esztergomnak. A település sokat szenvedett a töröktől a XVII. században, de ekkor sem vált hosszú időre teljesen lakatlanná. Az 1683. október 28-án győzelemmel végződött több hónap óta dúló felszabadító harcokban Esztergom és a környező települések csaknem teljesen elnéptelenedtek. A harcok befejeztével azonban hamarosan megindult a népesség fokozatos visszaszivárgása, s egyben az újkori Esztergom kialakulásai A középkorban, fallal körülvett váró5 szabadságjogait a király új kiváltságlevélben erősítette meg 1708-ban. A várost keletről szegélyező domboldalakon a polgárság szőlőskertjei a lélekszám gyarapodásával párhuzamosan egyre nagyobb területekre terjedtek ki, míg a csekély terjedelmű, s mind szűkösebbnek bizonyuló szántóföldek délről csatlakoztak közvetlenül a település területéhez. 3 Magyarország vármegyéi és városai. Esztergom megye. Nagymajtényi—Osváth: Esztergom és Kiomárom ideiglenesen egyesített vármegyék múltja és jelciné. Bp. 1S38. 4 Major. Lajos: Esztergom a XVIII. sz. végén. Esztergom és vidéke 1930. évf. 4. sz. Dwiihally: Esztergom sz. kir. város története és jelenkori ismertetése. Esztergom Év nélkül. Bercsényi—Zolnay: Esztergom. 1957. Balogh Albin: Esztergom barokk építéséről. Esztergom évlapjai. 1930. évf. 51. sz. Pálinkás: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei. Bp. 1957. 5 Siinkavilts Isitván: Élő és halott falvak, Népességhulllámzás Esztergom megyében a török alatt és után. Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve 1934. Bp. IV. évf. 267—288. 380