Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Philipp Zöch, egy elfelejtett esztergomi órás a XVIII. században

ki. A bevésett „ÍM." mesterjegyét ez alkalommal is csak a számgyűrű hátlapján, annak leszerelése után sikerült megtalálni. (1. 2/c. sz. kép.) Készítési ideié az 1790-es évek legvégére tehető.

22 A 4. sz. óra sajnos erősen rongált, és hiányos. Ezért — bár valószínűleg pár évvel korábban készült, mint a 3. sz. óra — utolsónak tárgyaljuk. Tokja ugyancsak világosbarna tölgyfából készült, valószínűleg szintén viaszfényezéssel, ennek azonban, a szakszerűtlen tisztítás miatt, csak nyomai látszanak. Felső tetőrésze a véretekkel együtt elkallódott. A tok ugyanolyan bronzlábakon áll, mint a többi Zőch óra. Valamennyi mutatója hiányzik, az ütést leállító mutatók helye is be van szegecselve. Az előlap háromszögalakú vésett és áttört — még mindig barokkos — ablakdíszei — bár vastagon befestve — megvannak, a felső kis oldalablakok áttört díszei azonban hiányoznak. Számgyűrűje sugaras római számozású, vésése az 1. sz. óráéra emlékeztet, a számok között azonban a virágok helyett egyszerűbb, stilizált óramutatóra emlékeztető díszítést találunk. A számlapot ugyanaz a tapétaszerű csíkozás díszíti, mint a 3. sz. óra számlapját. A középső medaillonban vésett felírás: „Philipp Zőch Gran". A medaillont lendületes, stilizált levelekből (akantusz?) álló koszorú veszi körül. A számgyűrű és a négyszögletes számlap négy sarka közötti területet kitöltő öntött bronzveretek mások, mint a többi Zőch óránál. Míg amazokon felülnézetben ábrázolt, margarétára emlékeztető nyolcszirmú virág látható, a 4. sz. óra sarokveretein sugaras stilizált díszítés van. A sugarak kiindulópontja a kb. háromszögalakú veretek belső széle felé van eltolva, úgy, hogy a sugarak iránya mintegy a számgyűrű, illetve a mutatók felé tereli a tekintetet

23 A szerkezet szintén a 3. sz. óráéhoz áll legközelebb, az ütést kiváltó karok simák, egyszerűek. A negyedütő szerkezet két csengőhangú kis harangra üt. A számlap nyílásán látható ál-ingán ragasztás nyomai látszanak, valószínűleg ugyanolyan csiszolt üveg- (tükör-) lencse volt ráragasztva, mint a 3. sz. óránál. Ezüstözés nyomait a számlapon felfedezni nem lehetett, bár e tekintetben — a sokszori tisztítás miatt, amelynek nyomai világosan láthatók, csak az óra szétszedése, ill. a számgyűrű és a névmedaillon levétele után lehetne véglegeset mondani. A száimlapkészítő „LK" mester jegy ét itt ismét a számlap félköríves részén, a hátlapon találhatjuk meg, és az a hátsó ajtó kinyitása esetén szétszerelés nélkül is látható (1. 2/d. sz. kép). A? óra készítési ideje a számlap vala22 Az óra megszakítás néliküil egy régi esztergomi polgárcsalád — az 1048-as függetlenségi mozgalmakban jelentős szerepet 'betöltő, esztergomi képviselőségei;, majd polgármesterséget is viselt Kollár család — leszármazottaiinak birtokában van ma is. 23 Ez a veret sem egyedi darab, mint típus a század végén más dunántúli órásfoknál (pl. Johann Gärtner, Győr) is megtalálható. 24 Komárom m. Múzeumok Közi. 369