Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Philipp Zöch, egy elfelejtett esztergomi órás a XVIII. században

Számlapja igen szépen, gazdagon vésett, ornamentikája a legszebb a három között. (Lásd 1. sz. kép). A 4 csavarral felerősített számgyűrűn sugaras elhelyezésű római számok jelzik az órákat, arabs számok a perceket. A számok között kis cizellált virágok (rózsák?) vannak sugarasan elhelyezve. Az áttört mutatók rézből készültek. Az igen szép barokkos kismutató (óramutató) rézlemezből van kifűrészelve és cizellálva; a préselt nagymutató (percmutató) valószínűleg múltszázadi pótlás. A római és arab számokat elválasztó kettős vonal minden szám között félkörívesen meg van szakítva.

20 A számgyűrű hátlapján a vésnök ..LK" monogrammja található (csak a számgyűrű lecsavarozása után látható). (L. 2/a. sz. kép.) A középrész gazdag vésése poncolt alapon ugyanazt a stilizált virágot ábrázolja csavart szalagfonattal és lendületes vonalú virágkelyhekből álló füzérrel övezve, amely a fogantyún és a számlap négy sarkán elhelyezett öntött aranybronz véreteken is szerepel. A félköríves felső rész vésése a középrésszel azonos csavart szalagfonatból és virágkelyhekből áll. Külön említést érdemelnek a negyedes az óraütést leállító két mutató állását jelző, a szokásos köralaktól eltérő, lendületes, barokkos szalagszerű lemezrátétek, és a középső domború médaillon finom, urnában elhelyezett virágot ábrázoló vésése, melyeknél a véséseket fekete és piros hidegzománccal töltötte ki az ötvös (1. a tanulmány végén levő záró emblémát). Ezt az órát ugyan Zőch még nem szignálta, a szerkezeti sajátosságokból, a vésésből, a vésnök azonosságából és az óra felbukkanásának körülményeiből azonban Zőchtöl való származása kétségtelennek tekinthető. Kb. 10 évvel későbbi, tehát az 1780—90 közti időből származhat a 2. sz. óra. Ugyancsak orsó járatú szerkezetében — bár az lényegében azonos az 1. sz. óráéval — több kisebb tökéletesítés fedezhető fel. Így az ütések számát szabályozó ún. lépcsős osztókerekek szerkesztése pontosabb, szabályosabb, a negyedütő osztókerék csapja már szintén híddal van csapágyazva, megváltozott a fogasívek rugózása stb. Az ugyancsak ismétlő-negyedütő szerkezet két spirálisan meghajlított mélyhangú zengőrúdra üt. Szembetűnő a változás a számlap vésésénél is. A felső félköríves rész még erősen emlékeztet ugyan az 1. sz. óra vésésére, a>: ütést és ismétlést leállító két mutató felírása („Schlagt-Nicht", ül. „Repertiert-Nicht") azonban már egyszerű, sima körgyűrűbe van vésve. A Középső medaillonba bevésve ott találjuk az órás nevét: „Philipp Zőch a Gran". Nagyon szépek az áttört előlap felső két sarkában, valamint a két felső oldalablakban elhelyezett, még erős barokk hatást felmutató, áttört lemezbői készült cizellált fémdíszek. A számlap középső részén már erősen érezhető a barokk szertelensége után lehiggadó klasszizáló irányzat hatása. Egészen kicsire zsugorodva ugyan még megtaláljuk a fogantyún és a számlap sarokveretein szereplő virágmotívumot, de az 20 Megjegyzendő, hogy a számgyűrű ilyen díszítése szigorúan konvencionális: pontosan ugyanezt a számlapot használják ebben az időben Európa-szerte — sőt Angliában is, amint az pl. a Drezda-i Matematisch-Physikalischer Salon gyűiteményében levő német, francia és angol szekrényóráknál számtalan esetben megfigyelhető. 367