Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Philipp Zöch, egy elfelejtett esztergomi órás a XVIII. században

kereskedők száma, Bél Mátyás szerint, ugyanezen idő alatt 1-ről 90-re (!) emelkedik. Helischer adatai szerint

1 1823-ban Esztergom szab. kir. városban már összesen 446 (!) mester van, köztük 2 aranyműves és 3 órás. A bevándorolt iparosok zömét — különösen áll ez az órásokra és az ötvösökre

2 — kezdetben Ausztria, főleg Bécs adja. Sok telepes érkezik Németországból is. Ez az a környezet és ez az a kor, amelyben valahonnan, talán éppen Bécsből, elindul egy Zőch Fülöp nevű, 35—40 év körüli órásmester, feleségével: Albrecht Magdolnával és kisfiával: Ferenccel, szerencsét próbálni Esztergomba. Lehet, hogy a rokonok hívták őket Esztergomba, mert 1710 óta gyakori az anyakönyvekben a Zőch (Czőch, Zech, Czech) név, (csizmadiák, korsósok, szabók). Lehet, hogy eljutott hozzá a hír, hogy „Esztergomban nincs órás". Pedig a XVIII. században az óra már nem megfizethetetlen ritkaság többé, elterjed az a módosabb polgárság körében is Philipp Zőch és családja valamikor 1773—1780 között telepedhetett le Esztergomban. Jelzi ezt Ferenc fiuk születése, aki az 1806-ban kelt házassági bejegyzés tanúsága szerint 1773-ban, de még nem Esztergomban született. Ránk maradt legkorábbi órájának készítési ideje viszont kb. 1780-ra tehető. Philipp Zőrch művei tanúsága szerint fejlett művészi érzékű, jó ízlésű, kitűnő szakember volt. Sok adat nem maradt róla. Ha véletlenül fel nem bukkan, több mint 150 évvel halála után néhány órája, ma már senki sem emlékeznék rá. Pedig az általa készített órák szerkezete kitűnő, és semmivel sem marad el a kor bécsi mestereinek órái mögött. Művészi ízlése pedig, amellyel óráinak tokját, számlapjait elkészítette, illetve kiválasztotta, az átlagos színvonal fölé emeli. Kb. 20 évig élt Esztergomban. 1800. július 3-án halt meg, 62 éves korában.

3 Felesége is Esztergomban halt meg, 7 éves özvegység után, 1807. október 10-én, ugyancsak 62 éves korában.

4 Életük végén polgári jólétben éltek. Legalábbis erre lehet következtetni abból a tényből, hogy özvegyének gyászmiséjét 2 pap segédletével tartották, ami az általában szokásos 0,25 Ft helyett 1 Ft stólapénz lefizetésével járt. Zőch Fülöp halála után fia, az akkor 27 éves Ferenc vette át a műhelyt. Alig lehet részvét és meghatottság nélkül követni azt a sorsot, amely az anyakönyvekből kibontakozik. 1800. II. 24-én — apja halála előtt pár hónappal — megnősül, elvesz egy nála egy évvel idősebb özvegyasszonyt, özv. Mayerné sz. Hartmann Erzsébetet.

5 Még ugyanazon 1 Prokopp—Zolnay: „Bél Mátyás: Esztergom Vármegyéről". Tatabánya, 1957. 71—73. old. 2 Kapossy Jánicis: Magyarországi ötvösök a XVIII—

XIX. században. Budapest. 1934. 5. old. 3 Esztergom Belvárosi Plébánia, Matricula defunctorum, B. 138. old. 4 Esztergom, Belvárosi Plébánia, Matricula defunctorum. B. 231. old. 5 Uott, Matricula copulatorum, B. 367. old. 364