Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Bottyán János átpártolása a kurucokhoz

— ilyen adat azonban aligha fog előlkerülni —, bízzunk Kajali Pál tudósításának hitelében, mert beleillik az események rendjébe, s támogatja az a személyi, sőt talán baráti kapcsolat is, amely Bottyánt, az egykori lévai végbeli tisztet a „lévei kapitány"-hoz fűzte. Még azokról a dokumentumokról szeretnénk szólani, melyek egy felettébb furcsa eset folytán megvilágítják előttünk Bottyán életének egy teljesen ismeretlen részletét: lévai katonáskodását. Bottyán lévai esetét így mondotta el gr. Csáky Pál,

27 a király „Lévay Varának és Praesidiumjanak Fő Kapitánya és Helytartója": „Mindennemű szokatlan illetlen állapot esset raitam... már Asztalomnál lévén jóakaróimmal, hozzám jöt fel Nemes Vitézlő Bottyán János, énis tehetségem szerint tudván az böcsületet, eő kimét le ültettem Egy darab pecsenjere mint Emberséges jo Akarója, s Barattya jo akaróját és Baratyat szokta böcsülettel marasztani,... engem jól pofon ütött." Erre Csáky Bottyánt elfogatta, vasba verette és börtönre vetette. Hogy Bottyánnak — rangját az iratok nem említik — milyen nagy tekintélye volt a lévai vitézlő rend és Bars vármegye nemessége körében, jól szemléltetik ügyének fejleményei. Börtönéből a vármegyéhez folyamodott, s ez Nagyugrócon február 29-én tartott gyűléséből átírt a grófnak: ha valami sérelem érte is, elégedjék meg Bottyán eddigi raboskodásával és bocsássa szabadon, ne kellessék érette a vármegyének feljebb folyamodni. Csáky meg is gondolta magát, nyilván azért, mert nem akart Bottyán miatt rossz viszonyba kerülni a vitézlő renddel és a vármegyével, s március 4-re összehívatta a vár tisztjeit és a legtekintélyesebb nemeseket. Megkérdezte tőlük: „Tovább is mit cselekedjen?", hogy ti. az ő becsülete is fennmaradjon és Bottyán is felszabadulhasson rabságából. Bottyán nevében Kolocsay János, az eset koronatanújaként Nyáry János szólalt fel ezen az értekezleten. Mindketten Bottyánt mentették, s megpróbálták valami módon magyarázni cselekedetét. Nyilatkozatukból kiderül, hogy a bajt voltaképpen Csáky okozta: Bottyán „három izben is el akarván menni, az Ür nem eresztette". S így mentegették: „Boros lévén, föl kelvén, csak nem az Úrra dőlt, az dőlésben talált az Ur orczájához kapni. Ezen állapotért fogatata, és verette Vasban." Csáky elfogadta ezt a mesterkélt magyarázatot, s megelégedett Bottyán reverzálisával, ezzel a különös kötelezvénnyel, amelyben nincs szó bocsánatkérésről. Bottyán csak arra kötelezte magát benne, hogy „se most, se jövendőben az emietet Actusról semmi emlékezetet nem teszen" s nem fog keresetet indítani fogságra vetése miatt. Bars vármegye nemesei bizonyára a nemesi jog sérelmét látták Bottyán esetében, ezért állottak melléje egyhangúan, s Csáky főként ezért gondolta meg magát. A lévai ügy aktái

28 hitelesen jelzik Bottyán társadalmi helyzetét, s eloszlatják 27 Hadczl Kálmán: Léva története a XVII. században. Léva, 1934. A „Bars" külön lenyomata. L.: „Léva a Csáky grófi család birtokában" címűfejezetét. 28 Eszterházy család hercegi ágának levéltára, Pál Nádor Iratai: 71. köt. 6808. sz. ós 112. köt. 11,376. továbbá 11.377. sz. Valamennyi egykorú másolat. — Àz utóbbi kettő, szintén másolatban, megvan még: 96. köt. 9.894. és 9896. sz. alatt is. Bottyán lévai ügyére a 9.896. számú másolat szíves közlésével Benczédi László figyelmezitetètt. 360