Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Esztergomi török vörörézedények

gyűjtötte be a Szenttamáshegyen Balogh Albin egykori múzeumigazgató,

2 majd 1956-ban Parádi Nándorral közös munkában jelen sorok íróia hitelesítette.

3 A szenttamáshegyi anyag számos darabja kétségkívül a török rezes agyagművességi emlékek kölcsönös tanulmányozására ad módot, főként azért, mert a kerámiai leletegyüttest korban pontosan sikerült — a XVI. század utolsó negyedében — elhelyeznünk.

4 Az esztergomi agyag- és rézművességi emlékek vizsgálata számos jelentős kutatási problémát vet fel. XVI. századi helyi török fazekasműhelyt ismerünk,

5 török írott források is szólnak magyarországi viszonylatban erről a mesterségről.

6 Régészeti feltárásnál török rézműves műhelyének mindeddig nem akadtunk nyomára, török oklevelekből sem értesülünk hazai vonatkozásban ilyenekről. Számos körülményt tárt fel azonban kutatásunk, amely ilyen műhelyek magyarországi létezésére utal.

7 A magyar múzeumok régi anyagában található török emlékcsoportoknál nem kerülheti el figyelmünket a tárgyak szegényes, egyszerű kivitele. Ezt a körülményt azonban nem lehet minden esetben csupán annak tulajdonítanunk, hogy mindennapi használati és nem dísztárgyakról van szó. Hiszen a díszítetlen főzőedények mellett, a háztartás többféle használati edényét látták el több-kevesebb dísszel. Az edényeknek az anyaga (agyag, réz, ezüst stb.), kivitele (durvábban vagy finomabban kidolgozott, díszítetlen, díszített) egyben tulajdonosuk anyagi helyzetét is kifejezi. Minden esetre annyit bátran leszögezhetünk, hogy inkább az egyszerűbb emlékek állnak a mindennapi élettel kapcsolatban. Termé2 Balogh A., Esztergom Évlapjai IV. (1928) 59; ugyanő, Történelmi séta Esztergomban (Esztergom 1936) 34—35; ugyanő, Vezető az esztergomi Régészeti Múzeumban (Esztergom 1941) 32. V. ö. még Budapest története III. Budapest a törökkorban. (Bp. 1944) Függelék. Művészetek 3. Garády S., Agyagművesség 383. 3 Ifj. Fehér G.—Parádi N., Esztergom Évlapjai 1960. 35—44. XXVII—XXIX. t; Belleten XXIV. (1960) 547—566. 4 A fazekasműhely a kis palánkvár 1594. évi visszafoglalásálnál pusztult el. Vö. Villányi Sz., i. m. 10.; Karácson I., Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660—1664. (Bp. 1904) I. 279—280.; Karácson !.. Török-magyar oklevéltár 1533—1789. (Bp. 1914) 178. — A kemencében maradt jelentős mennyiségű félkész termék is kétségtelenné teszi, hogy a török fazekasmester az ismert hadiesemények elől volt kénytelen hirtelen elmenekülni. 5 L. a 3. sz. jegyzetet. 6 Buda, Esztergom, Hatvan és Nógrád livák és Űjvár ejalet kánunnáméja (= törvénykönyv) számos fontos adatára hivatkozhatunk itt. Ezekből kiderül, hogy a szandzsák-központokon kívül kisebb jelentőségű helyeken is élénk fazekas-tevékenység folyt. V. ö. Barkán, ö. L., XV ve XVlinci asirlarda Osmanli ámparatorlugunda ziraí ekonoininin hukukí ve mali esesiari (Istanbul 1943) 301. és 56 t.; Fekete L., Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóöszeírása (Bp. 1943) 188. Függelék.; Ugyanő, Budapest története III. Budapest a törökkorban. (Bp. 1944) 207. 7 Elég ha itt csupán budai helytörténeti adatra hivatkozunk amely szerint a budai várban -«Kazánkészítők, Rézművesek útja»- is ismeretes volt a hódoltság korában. Fekete L., i. m. (Bp. tört. III.) 83.; Littke A., Buda-Pest a török uralom korában. (Bp. 1908) 33. — Esztergomi viszonylatban helyi rézműves ipar létezésére utaló megfigyelésekre alább térek ki. 274