Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Az esztergomi középkori pénzverde

sága pedig 0,850-es, és Károly Róbertnek egyik legnehezebb átlagsúlyú dénára.

57 A pápai tizedszedők számadásai szerint egyébként az esztergomi főegyházmegye területéről származó banalisok 176 darabjáért három aranyat számoltak el. Mindössze ennél a két pénzfajnál lehet legalább némi valószínűséggel feltételezni az esztergomi eredetet. Az 1323. év nagy fordulópontot jelent a magyar pénztörténetben, és úgy látszik, egyben az esztergomi pénzverde további sorsára nézve is. Ekkor kezdődik el ugyanis Károly Róbertnek nagy pénzügyi reformja, melynek kimondott célja az évi beváltás alá nem kerülő állandó értékű pénz veretése volt. E nagy reform egészen 133«8-ig elhúzódott. Az 1323ban megindult pénzügyi reform egyik megnyilvánulása volt a pénzverő kamarák átszervezése. Az Árpád-kori négy pénzverő kamara (budai, esztergomi, csanádi és szerémi) mellé hat új pénzverő kamarát állítottak fel, é-, ezek közül némelyiket egybeolvasztották. így egyesültek a budai éí? esztergomi pénzverő kamarák is. E két utóbbi már az Árpád-kor végén közös vezetés alatt állott, és azonos személyzettel dolgozott. A budai-esztergomi egyesült kamara Hóman megállapítása szerint Esztergom, Győr, Mosón, Sopron, Vas, Veszprém és Fejér megyékre, Pest és Komárom dunántúli részeire és Pilis területére terjedt ki. Területe pontosan meghatározható a körmöci és pécsi kamaraispánság kiterjedésének ismert adataiból.

58 A budai-esztergomi kamara ezután egy kamarát jelentett, és a kamara élén a királlyal szerződéses viszonyban levő bérlők állottak. E bérlők többnyire pénzüzletekkel foglalkozó budai polgárok voltak. Az ismert forrásanyagban a következő nevek szerepelnek úgy, mint a budai-esztergomi kamara ispánjai: Nioolaus dictus de Zathmar és Frychko (1336), Nicolaus dictus de Zothmar egyedül (1338, 1339, 1342), Lorandus (1337, 1344, 1345), Ipolitus (1343), Craterius egyedül (1345, 1350), István és Craterius (1350).

59 Tehát egészen 1350-ig szerepel állandóan az esztergomi kamara budai-esztergomi egyesült kamara néven. Tudva azonban, hogy a pénzverő kamarák területén csak egy pénzverde működött, és a budai pénzverdére nézve számos bizonyító adatunk van, míg az esztergomi pénzverőről a XIV. századból közvetlen ismeretünk nincs, fel kell tennünk, hogy a két kamara egyesítésével a pénzverés Esztergomban megszűnt, és a budai pénzverőt kell az egyesített két kamara verdehelyének tekinteni. Ezt a feltevést valószínűsíti az a tény is, hogy noha Róbert Károly pénzein már kezdenek jelentkezni a pénzverő jegyek, és a budai verdével több jegy azonosítható is, addig az esztergomi pénzverővel azonosítható verdejegy nincsen. Az előforduló S jegyek a valószínűség szerint ugyanis inkább a szomolnoki veretek jegyeinek tekinthetők.

60 57 Schulek Alfréd, Vegyesházd királyaink pénzei és karrendjük. I. Károly Róbert. Num. Közi. XXV. 1926. 167. 58 Hóman KR 203—204. 59 Horváth—Huszár, Kamaragrófok a középkorban. Num. Közi. LIV—LV. 1955—56. 21. 60 Schulek i. m. 145. 217