Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából

mennyezet végig eredeti). A déli hajó oltára Krisztusé lévén (Szentkereszt-oltár), az eredetiben megmaradt toronyaljának záróköve a pogány világ művészetéből vett párduc-alakkal van díszítve. Ezt eddig kutyának nézték.

40 Magas létrán megközelítvén, közvetlen közelből minden részletét megvizsgáltam és a kevésbé látható részleteket is kitapogatva kézzel, megállapítottam, hogy kétségtelenül párduc^alak ábrázolásáról van szó. Közvetlen közelből készítettem a 11. képen látható rajzot. Közelből azt is jól lehetett látni, hogy ez a párduc-alak ugyanúgy, mint a pécsi Agnus Dei is, teljes egészében vörös színre, alatta, illetőleg mögötte a zárókő többi része viszont feketésre, a bűnök színére volt festve. A párduc-alak vörös festésének jelentős nyomai jól megmaradtak a mélyedésekben, közvetlen közelből ma is jól láthatók. Ezzel a színszimbólikával függ össze az is, hogy e déli toronyalja boltozatának négy bordazata váltakozóan feketés és vörös szakaszokra van festve, utalásként a világ bűneire, melyeket az Agnus Dei, ez esetben a párduc, vesz el. Hasonlóképpen tanulságos a jáki templom kórusa aljának záróköve. Ezt többször közölték, de senki nem vette észre, hogy a zárókő szőlőfürtös növény dísze egy párducfej szájából női ki (13. kép). A jaki templom azon helyein tehát, ahol a belépő halandók először megálltak, csupa csúcsívek alatt olyan környezetben találták magukat, amely őket még a közelmúlt pogány világ állapotára emlékeztette ugyan, de amelyekben a jól ismert ősi jelképek már az új vallás sarkalatos fogalmait jelölték meg új funkciójukban. A jaki templom gazdag szobrászati díszítése és építészeti alakítása kívül-belül ezt a gondolatkört szolgálta. Ennek részletes ismertetésébe itt nem bocsátkozhatok bele; erről más helyen külön frgok írni. Itt elég annak bemutatása, hogy más Agnus Dei-alakot tettek a papok kapujára és más Agnus Dei-alakot állítottak a nép szeme elé egy olyan templomban, amely már eleve a pogányság elleni küzdelem jegyében létesült a titulus (Szt György) és ezt kifejező freskó-oltárkép tanúsága szerint/'

1 Ëzek után már nem lehet meglepő, hogy a régi Magyarország románkori templomainak kapuján, a timpanon-domborművön, amely minden templom legreprezentatívabb ábrázolásának helye, megtaláljuk a 40 Bogyay T.: A jáki apátsági templom és Szent Jakab-kápolna, Szombathely, 56. o., 32. kép. 41 Az oltárkép legfontosabb részét, a Jézus-egyház-üdvösség stb. fogalomkör pogány eredetű jelképét, a szalagfonatas napkorongot, a publikálók rendszeresen nem ábrázolják: Gerevich T.: i. m. CCXXXIX. t. ; DercsényiD.: i. m. 360. 28. k. A jaki templom szobrászati részeinek magyarázata sok tekintetben önkényes volt. Nem foglalkoztak kellően a díszítmények jelentésével és így a figurális faragványok értelmezése sem sikerülhetett minden esetben. A templom létrejöttének értelmét a főhajó apsziszának északi külső falában elhelyezett kettős fülke szoborképei árulják el: Gerevich T.: i. m. CCXI. t. 2; Dercsényi: i. m. 28. o. 19. kép. E két szobor ugyanazt a személyt, a templom alapítóját ábrázolja kétféle szerepében. Az egyik mint sárkányölőt (nem Szent Györgyöt, mert ennek reprezentatív oltárképe a főoltár fölött látható): nyilván a keresztes háborúk egyikében vett részt és ott fogadalmat tett Szent Györgynek. A másik a visszaérkezett templomalapítót ábrázolja, aki fogadalmának beváltása után a karzat közepén ül. a helyén. A főhajó északi oldala illő helye a halandó templomalapító arcvonásai megörökítésének. A két szobor arca ugyanaz. 174