Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából

Párosával járó misszionáriusok nyoma Pécs környékén már a VIII. sz. elején kimutatható.

12 E misszionáriusok megbízásból tanulmányozták a pogány nép hitvilágát és szokásait, és odahaza tapasztalataikról jelentést tettek. Az írni-olvasni nem tudó nép minden rétege rögtönzött, vagy ügyes kézművesek által megrajzolt, vagy művészi formákba öltöztetett jelképekben gondolkodott időtlen idők óta. Ezek a jelképek tehát részben a helyi őslakosság ősidők óta kialakult hitvilágával, részint pedig (közvetve, vagy közvetlenül) a déli, ún. magaskultúrák művészetével állnak szoros kapcsolatban. A párduc Dionysos attribútuma, a kampós csőrű, szárnyas párduc: a griff pedig Apollóé. Mindkettő igen sablonos leegyszerűsítésben az avarkor második felében, amely a korai románkori művészet kialakulásának egyik alapja Délkeleteurópában, uralkodó jelkép volt.

13 Kétségtelen, hogy a különféle nap- és föld-istenségek figurális és ősi geometrikus jelképei mögött kultikus cselekmények, élő vallási fogalmak és országos ünnepek állottak. Ezek hagyományos népszokásokkal egybekapcsoltan kitörölhetetlen, utóhatásaikban mai napig is kimutatható élményeket jelentettek annak idején néoünk életében, amint azt Kálmány Lajos folklore-munkáiból megismerhettük. : I ; Az esztergomi párducalakú aquamanile a románkori Pannónia különleges viszonyaiba illeszkedik bele. A párduc-ábrázolásnak ez a leegyszerűsített formája nem a románkorban alakult ki, hanem a misszionáriusok munkájának eredményeként létrejött ún. kettlachi stílusú művészetben, amelyben a pogány állati, növényi és geometrikus minták (mágikus jelképek) már keresztény átértelmezést nyertek. A kettlachi stílusú zománcos kegyszerek, mint a térítés és missziós munka eszközei, tömegével Regensburgban készültek. E kegyszerek virágkora a X. sz. közepétől a XI. sz. közepéig tartott. Regensburg püspöke, Szt. Wolfgang, II. Henrik alatt maga is térítette a magyarokat és maga helyett térítő papokat küldött Magyarországra.

14 A regensburgi Szt. Emmeram-kolostort megreformálta és felvirágoztatta. De más térítők is serénykedtek a .magyarok körül. Querfurti Brúnó, aki kétszer is járt Magyarországon, már 1008-ban jelenti II. Henriknek, hogy Szt. Péter követsége a fekete, vagyis a tiszántúli magyarokhoz is eljutott és hogy azok valamennyien keresztényekké lettek.

15 Az említett Szt. Emmeram12 Ilyen páros misszionáriusok vannak ábrázolva az Eilend (Baranya m.), 82. sírlelet korongos fibuláján (a VIII. sz. első feléből). Ilyenek voltak a IX. sz.-ban Kyrillos és Methodos. Ilyen párok még: Witherdus és Willibrordus, továbbá két Ewaldus nevű angliai misszionárius: Breviárium Praemonstr., Pars Autumnalis, Mechliniae, 1930, 598. o. Studia Arch. Ill, Budapest, 1965, 158. kép 3. 13 Az Arch. Hungardoa XXI. kötetének első fejezetében összeállítottam az avarkor művészetének azokat a figurális mintáit, amelyek mint mitológiai ábrázolások, a hellenisztikus-perzsa művészet köréből származnak (közöttük van griffés párduc-alak is). 14 Váczy Péter: Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában. Szt. István Emlékkönyv, I, Budapest, 193«, 277. skk. o. 15 Balanyi Gy.: Szent István, mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője, Szt. István Emlékkönyv, I, 352. o. Balanyi ezt nagy túlzásnak tekinti. 167