Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából
nak tekinthetjük. Száz-százötven év alatt azonban nemcsak égy műhely gyártotta ezeket a mérlegeket. Az ismertetett tizenhárom hazai csuklós mérleg legalább három különböző műhelyre utal, Egy műhely alkotásai: (1), (2), (3), (4)?, (5), (6)? darabok. Egy másik műhely alkotásai a két kockás darabok: (7), (8), (11) alatti darabok. Végül egy harmadik műhelyből származhatnak a többé-kevésbé silány utánzatok: (7), (12), (13). Mivel a néhány ismert lelőhely nem korlátozódik az ország románkori fővárosára, Esztergomra, hanem az ország belsejében másutt is előfordulnak (Óbuda, Veszprém m., Lengyel), valószínű, hogy a vidéki ötvösök nem közvetlenül Kievből szerezték be mér legjüket, hanem igényüknek megfelelően a magyar főváros előkelőbb, vagy gyengébb műhelyeinek egyikéből, Ugyanannak a típusnak többszöri ismétlődése is erre mutat. Az 1952. évi esztergomi lelet mérlegje nem tartozik a leggondosabban készült, legfinomabb mérlegek közé, de nem is a leggyengébb. Tulajdonosa jó ötvösmester lehetet, ha előkelőbb körökkel állott kapcsolatban. A kievi lakat az ő ideiglenes tulajdonában még nem jelenti azt, hogy keleti (kievi) mester volt (2. kép la—lb). Magyar ötvösök is meg tudtak javítani egy lakatot, melynek szerkezetét első ránézésre is minden mester megértette. Az (1) alatti mérleg helyét tehát a hazai románkori mérlegek sorozatában világosan látjuk. Keleti típusú mérlegek utánzatai közé tartozik, a felsorolt mérleg-leletek túlnyomó részével együtt. 3. A párduc-aquaminile Méretezése mutatja, hogy nem profán, hanem templomi használatra szolgált, misézésnél volt használatban. Magassága 11,9, hossza 10 cm. A profán célú aquamanilék sokszorosan nagyobbak voltak, rendeltetésüknek megfelelően. Bár az oroszlán-alakos aquamanilék is hasonló konvencionális állatalakot mutatnak, oroszlánnak mégsem tekinthetjük ezt. Ugyanis, ha mással nem is, de néhány hullámos vonallal jelölni szokták az oroszlánsörényt, ha oroszlánt akartak ábrázolni. Kutyának ez esetben nincs értelme. Ugyanis a kutya, mint állatalakos jelkép, a mi románkorunk egyházi kegyszerei között elképzelhetetlen. Ahol kutyát véltek felismerni, például Jákon is, ott — mint később látni fogjuk — párducalakról van szó. J A bronz szobrocska mai állapotában eléggé rongálódott. Hiányzik a állatalak jobb mellső lába a combbal együtt. Hiányzik a fej legnagyobb része és a bal hátsó comb nagyobb része. A letört, de meglevő nyelv azonban mutatja, hogy a fej a tatárjáráskor még megvolt. A két fül részben még ma is megvan. A szoborhoz tartozik két lemeztöredék, melyek közül az egyik nagy valószínűséggel az állat hátsó bal combjának a részlete; a másik lemeztöredéknek a helye közelebbről meghatározhatatlan. A szobor már a tatárjáráskor többszörösen megrongálódott és többszörösen restaurált öntvény volt. Két javítás rajta ma is jól látható. A fark fölött egy jókora ovális öntött bronz-folt volt felforrasztva. Az itteni rongálódást nyilván az ún. aquamanile fogantyújának letörése okozta. Ez a folt ma már elvált, de jól odaülik a helyére és felforrasztásáriak nyomai is jól láthatók. A fogantyú másik vége a fej tetején levő kis 164
