Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából

ba tartották bele a mutatót. Az egyik oldalon ennek nyomai még látszanak, bár az erős marcangolást elreszelték. A másik oldalon a reszelés a marcangolás nyomait teljesen eltüntette. Olyan finom mérlegnél, mint amilyen az óbudai, vigyázni kellett az egyensúlyra fokozottabban és inkább nem reszelték el a gyűrűszerű eszköz karimájának benyomódását. Az esztergomi mérlegnél nem nagyon törődtek az egyensúly fokozott érzékenységével, a szegecselést sem végezték nagyobb gonddal. Bizonyára erősen összemarcangolták a mutató aljának ket oldalát, alaposan el is reszelték, ezért romlott el a mutató aljának a szimmetriája. Az egyensúlyt pedig végül is azzal állították helyre, hogy a két kar végén a karika drótját rövidebbre, illetőleg hosszabbra hagyták, a szükség szerint:

1 A szegecselésnek ezt a módját Méri jól figyelte meg. A szegecselés ezen módját azonban nem a satu hiánya okozta, hanem az a körülmény, hogy a mutató felső része kerek keresztmetszetű, alsó része pedig fokozatosan ellaposodó. Ha satuba fogják be, akkor a szegecselés minden ütésénél csúszott volna egyet a mutató. Ha pedig igen erősen szorítják be a satuba (védő puha anyag nélkül), akkor a mutatót megmaroangolták volna/

1 Az ilyen apró technikai fogás azonossága két esetben arra mutat, hogy a két mérleg ugyanabban a műhelyben készült. Méri az esztergomi lelet ismerete nélkül is helyesen tapintott rá az óbudai mérleg készítési helyének kérdésére, feltételezvén, hogy Esztergomból került Óbudára, s „talán esztergomi ötvöspénzverők készítették." De még több apró egyezést is találunk a két mérleg között, amelyek közös műhelyre vallanak. A középső tag, mint Méri is megfigyelte, ovális keresztmetszetű. Az óbudai mérlegnél a keresztmetszet: 0,85 és 0,75 cm; az esztergominál: 0,85 és 0,70 cm. Utóbbinál az öntés után kevesebb gonddal láttak neki a reszelésnek, innen adódott a csekély eltérés. A serpenyők mérete, vastagsága is ugyanaz. A karok végének kiképzése is azonos. A függesztő villa alakítása a legkisebb részletig egyező, a serpenyőkön alkalmazott lyukak száma mindegyik esetben három. Ennyi egyezés alapján megállapíthatjuk, hogy a két mérleg ugyanabban a műhelyben készült és hogy ez a műhely ott lehetett, ahová Méri is feltételezte: Esztergomban. A minőségi különbségnek nincs jelentősége a műhely szempontjából, mert minden műhely készített olcsóbb és drágább készítmé3 Az óbudai mérleg két karján lévő lyuk erősebb kopásnyomiokat mutat, ami hosszabb használat mellett tanúskodik. Ezzel szemben az esztergomi mérleg két végén a lyuk nem kopott. Ha ez utóbbinál a drótkarika imégis szabálytalan (és nem olyan szép, egyformán kerek, mint az óbudainál), akkor ez a szabálytalanság még a készülésből származik. Ugyanis a karikák drótany agának el esipegetésével próbálgatták ós állították végül is helyre az egyensúlyt. 4 Satu nélkül a legszerényebb műhely sem létezhetett. A serpenyőkön látható koncentrikus körök bizonyítják, hogy esztergapad is volt a imórleiget készítő műhelyben. De magúik a mérlegek is bizonyítják, hogy volt satu, mégpedig asztali és kezd satu is. Ugyanis a karok végén lévő kockák nem puszta díszítmények, hanem satuba való beszorítás céljára szolgáltak. A mérleg három tagját össze kellett reszelni, mikor azok az öntőmintából, mint nyers öntvények, kikerültek. Az összeszerelésit pedig csak úgy végezhették, hogy az egyik kockát az .asztali satuba, a másikat a kézi satuba szorították. A kocka azt is lehetővé tette, hogy a rud helyzetét az asztali satuban váltogassák és így a háromtagú rud mindig a legalkalmasabb módon kerülhetett a kézi reszelés alá. 159