Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái

csoportban, a 62-es. Lószerszámveretei nincsenek, viszont teljes öyfelszerelése van, nagy és kis szíjvéggel, 6 pajzsalakú csüngővel, lukvédőkkel. A veretek öntöttek, indásak és áttörtek. A 79-es sír környezetében két szegényebb lovassír is van, a 49-es és 50-es. Az 50-esben mindössze egy hurkosfülű kengyel maradt a lószerszámból, a lovashoz pedig csupán vödörtöredékek, hullámvonalakkal díszített edény és állatcsont tartozott. A 49-es sírban két kengyel és pofarudas zabla tartoztak a lóhoz, a lovashoz pedig vödörtöredékek, szekerce és egy kés. A 72-es lovassír a csoport északi peremén helyezkedik el. Nem gazdag, a lovas kísérőleletei egy kés, vas csat, vödörtöredékek és egy csontból készült díszítetlen szíjbogozó. A leletek jellege: (öntött veretek, falerás lovassírok, sarló előfordulása), a későavar időszakra keltezi ezt a csoportot. A lovassírok nagy száma, azokban pedig a lószerszámok teljes volta és a fegyverek gyakori előfordulása egy ííarcos csoportra enged következtetni. Gyermek és biztosan megjelölt női sír nagyon kevés került elő. A keleti szárny ÉK-i csoportja sok tényező alapján elég jól elkülöníthető az előbbitől. A tájolás és leletanyag összefüggése alapján is elválik a temető többi részétől. Itt az ENy—DK irányítású sírok a leggazdagabbak. Nem túlságosan sok a deszkázott sír, de rengeteg síron találtak máglya nyomokat. Állatcsont szinte minden sírban volt. Itt van az egyetlen sír (132-es, lovas) amelyben a lábhoz tojás volt helyezve. Vödör is csaknem minden sírban volt. A sírokba helyezett edények korongoltak és az eddigi csoportokkal szemben szinte kivétel nélkül befésült díszítésűek, vagy két vonalköteg között függőleges sávval díszítettek. Az edények között volt egy egyfülű római hatású korsó is, sajnos nem dönthető el, hogy a 77-es vagy 100-as sírhoz tartozott e, mert a leírásokban és a táblákon mind a két sírnál ugyanaz az edény van közölve 17 A szegényebb sírokban edényen és vödrön kívül kés volt az állandó melléklet. A lovassírok száma elég nagy, (10), szokás szerint a sír jobb oldalán a halottal ellentétes tájolásban fekvő lócsontvázzal. A lovassírok leletanyag alapján két típusba sorolhatók. Az egyik gazdagabb övfelszerelésű sírokat foglal magába, a másik típusba pedig inkább csak lószerszám, vödör, fegyverek fordulnak elő. A két leggazdagabb övfelszerelést és lószerszámot tartalmazó sír a 104-es és a 116-os. Az övgarnitúra öntött, griffes-indás és maszkos díszítésű. A 116-os sírból került elő egy díszített csont sótartó, amely egyetlen a temetőben. Ugyancsak ebben a pírban került elő egy nagy, tálalakú gombos faléra. A 124-es lovassír jellegében egész más, mint az előzők. A lovas felszereléshez tartozott egy sax, lándzsa, az övhöz pedig egy préselt, Eisner szerint bizánci munkájú lemezes szíjvég és egy másik lemezes szíjvég hátsó részének töredéke.

18 Lemezes szijvége alapján a sír nem illene ebbe a csoportba. Lehetséges azonban, hogv a szíjvég későbbi felhasználásáról van szó csupán. A többi lovassír sokkal szegényebb, vödör, kés, nyílhegy, esetleg lándzsa a jel17 Eisner, J., i. m. 23. 33. 77t. 3 18 Eisner, J., i. m. 43. 8* 115