Kiss Vendel: Thatha Arx Regia. A tatai vár metszetábrázolásai a XVI - XVII. Századból (Tata, 1998)

tatai vár építésének legkorábbi időszakáról okleveles emlékek nincsenek. A régészeti feltárás eredményei szerint a jelenlegi helyen a XIV. század második felében építették fel a legelső épületet.' Az építkezéseket valószínűleg a vidék akkori birtokosai, a Lackfiak végezték. A Lackfiaktól 1397. után Zsigmond király szerezte meg a várat a birtokkal együtt. A vár komolyabb kiépítése is Zsigmond király birtoklásának időszakára esett. Négy saroktornyos, három épületszárnyas palota épült, mely királyi pihenőhelyként szolgált, de gyakran adott helyet magasrangú vendégek és külföldi követségek fogadásának is. 1426-ban Zsigmond elzálogosította tatai birtokát Rozgonyi Istvánnak, s csak Mátyás uralkodása alatt, 1467-ben került vissza a király birtokába. Mátyás nagyarányú reneszánsz építkezésbe kezdett Tatán, melynek eredményeként - a korábbi várat magként megtartva, tóparti teraszt és udvari kerengőt építve hozzá - igazi reneszánsz palotává alakította a várat. Növelte a vár védelmi képességeit is: kerítőfallal, új toronnyal és vizesárokkal látta el. Tata a XVI-XVII. század során a török terjeszkedéssel szemben kiépített végvárrendszer része lett. Mivel a végvárrendszer legfontosabb pontján (a Bécs felé vezető szárazföldi út mellett, közel a Dunához) helyezkedett el, állandóan hadiesemények színtere volt, melyek során többször gazdát is cserélt. Ebben az időszakban épültek ki a vár ma is látható külső védművei. Legkorábban a DNY-i rondella valamint a palotát délről és nyugatról övező új kerítőfal, vizesárok és új kapubejáró készült el. A vár 1543-as elfoglalását megörökítő török miniatúra ezt az állapotot örökítette meg. 1566 után kezdődött meg a védművek nagyobb arányú korszerűsítése. Ennek során épültek meg olasz rendszerű bástyái, melyek közül legelőször a déli Ferrando-bástya, majd az észak-keleti Rosenberg-bástya, legvégül az északi Kecske-bástya készült el. (A Ferrando- és a Rosenberg-bástya az építtető várkapitányokról kapta a nevét.) A vár törökkori állapotáról tanúskodó egyik forráscsoport a fennmaradt nagyszámú XVI-XVII. századi grafikai ábrázolás. E forráscsoport megjelenése nyilvánvaló kapcsolatban áll a törökkel vívott küzdelemmel. A nyugat-európai közvélemény élénk figyelemmel kísérte e háború eseményeit, a kor publicisztikája írásban és képben is tudósította az érdeklődőket a legfrissebb eseményekről. Témánk szempontjából különösen fontosak a tizenöt éves háború hadműveleteiről szóló tudósítások, ugyanis a tatai vár ostromairól hírt adó német nyelvű újságokban jelentek meg először a vár első metszetábrázolásai. Ezek a fametszetek, mint az újságok és tudósítások képei általában, a 3