Kiss Vendel: Végvári élet Tatán. Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata. Kiállítás a tatai várban. 1992. október – 1993. április.

A tatai vár hadtörténete a török korban „Tovább haladva Tatára jut az ember, melyet véleményem szerint minden már vár elé helyezhetünk. Sziklára épült kettős árokkal védve egyenes gáttal körülsáncolva, senki semmi részről elfoglalni nem tudja." Mátyás király történetírójától Antonio Bonfinitől származik a fenti — Tata védelmi képességeit — magasztaló idézet. Tanúsága szerint a közismerten pihenő- és vadászkastélyként szolgáló várat a XV. század végén a kortársak komoly erősségnek is tekintették. Bonfini korában az ország középső részein hosszú évek óta béke volt. Idegen hadak rég nem ostromolták az itt fekvő várakat, így tényleges harcértéküket nehéz lehetett felmérni. Valószínű, hogy ez a bizonytalanság egészen 1526-ig igen kevéssé zavarta a tataiakat. A nevezett év szeptemberében azonban a falaknak is, védőinek is bizonyítaniuk kellett képességeiket. Az 1526. augusztus 29-i mohácsi győzelme után I. Szulejmán török szultán szeptember 12-én bevonult Budára. Seregének kisebb portyázó alakulatai a Duna mellett egészen Győrig száguldottak. Egy rablócsapat Tata alatt is megjelent, kiket a várőrség, a település felfegyverzett lakosainak segítségével elkergetett. Ezzel a jelentéktelen összecsapással veszi kezdetét Tata több mint 150 éves török kori története. A vár fekvése miatt — a Budát Béccsel összekötő út mellett áll, közel a kor hadjárataiban nagy szerepet játszó dunai vízi úthoz — méretét és erődítettségét meghaladó fontosságra tett szert. Sűrűn szerepelt a hadikrónikákban: 1526-től 1685-ig 15 ostromot ért meg. Igen változatos módokon cserélt gazdát, története példa lehetne arra, hányféleképpen lehetett egy várat elfoglalni a török háborúk korában. Mindezek miatt nem lesz tanulság nélküli megismerkedni hadieseményeinek históriájával. 4