Petényi Sándor: Hétköznapok a középkorban. A tatai térség anyagi kultúrája - Kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításához 5. (Tata, 2013)
KIÁLLÍTÁSVEZETŐ A TATAI KUNY DOMOKOS MÚZEUM ÁLLANDÓ KÁLLÍTÁSÁHOZ melyekből kettő is megtekinthető a kiállításban. A korabeli táplálkozási szokások feltárását elősegíti, hogy két edényre is kielemezhető mennyiségben égett rá az az étel, amit egykor ezekben főztek. Az egyik fazékon köleskása, a másikon húsból főtt leves maradványai voltak kimutathatók. A köleskása a középkori emberek egyik leggyakrabban fogyasztott étele volt, és számos alkalommal került nem csak a jobbágyok, hanem a főurak asztalára is. Az evőeszközök közül a két kanál mellett ritkább leletnek számit az étkezési villa. Ennek használata Magyarországon a középkor nagy részében nem volt ismert. Ahogy Galeotto Marzio írta: „Az is szokás, hogy nem mint nálunk mindenki külön tálból, hanem valamennyien egy tálból kapnak, és senki sem használ villát, mikor a falatot fölemeli, vagy a húsba harap, ahogy most a Pón túli Itáliában gyakran szokásos. ” A villa étkezéshez való használata 1476 után, Beatrix királyné Mátyás udvarába érkezésével kezdett terjedni hazánkban. A köznép körében azonban a 16. században még olyan ritkaságnak számított, hogy volt, aki eltemettette magával, ugyanis a kiállított darab a temető 141. számú sírjának kézcsontjai alatt feküdt, annak ellenére, hogy a keresztény temetkezési rítusban a mellékletes temetkezés nem volt szokásban. A különböző méretű kések között osztrák importáru is előfordult. A korabeli emberek díszes ruházatára lehet következtetni a bronz ruhaveretek változatosságából, a különböző méretű és anyagú övcsatokból, öweretekből, a bronz- és ezüstcsörgőkből. Ékszerek közül bronz karikagyűrűk, ezüst és bronz pecsétgyűrűk kerültek elő a baji ásatáson. A középkori nemesi udvarházak nagy része nem pusztán nemesi 12
