Kövesdi Mónika: Főúri élet a XVIII. században – kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum állandó kiállításához III. (Tata, 2002)

KIÁLLÍTÁSVEZETŐ A TATAI KUNY DOMOKOS MÚZEUM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSHOZ 111. tos társadalmi osztállyal együtt annak tárgyait is megsemmisítette, a megmaradt darabokat pedig múzeumok raktáraiba száműzte. Azokat a tárgyakat, amelyek egy korszak (tengelyében az újjáépítő és berendezkedő XVIII. század) tanúi, s nem egyszerűen használati tárgyak, hanem jórészt nagyszerű mesterdarabok, helyi, vagy bécsi, pozsonyi, esetleg francia, német, olasz asztalosok, festők, szobrászok mesterségbeli tudásának és a főúri megrendelő ízlésének bizonyítékai. E berendezési tárgyak, festmények, dísztárgyak, a pompa és kultusz tárgyai a luxus fogalmához közelítenek, s egykor ugyanúgy, mint ma, ritkaságnak, kincsnek számítottak. Nyilvánvaló módon fejezték ki tulajdonosuk rangját, gazdagságát, és ingóságként, kincsként őrizték (tezaurálták) annak vagyonát. A vidéki főúri élet a rezidencia, a grófi kastély körül zajlott. A XVIII. században sorra épültek fel vidéki kastélyaink, amelyek a főúri családok városi palotáival szemben a vidéki tartózkodások, vidéki vigasságok számára épültek. Kialakításuk, elrendezésük ennek megfelelő igényeket szolgált: a szerényebb földszintről nagyszabású lépcsőházon át lehetett a reprezentatív emeletre, a piano nobilére jutni, ahol a látogatót falképpel, vagy faburkolattal, stukkóval dekorált díszterem fogadta, a falakon a dicsőség- és birtokszerző ősök arcképcsarnokával. A selyemtapétával burkolt termek általában enfilade-ra fűzött sorában fegyvertár, képtár, porcelánkabinet, könyvtár, metszettár kapott helyet, a kor régiségek és különlegességek iránti érdeklődésének, valamint családi hagyományok iránti tiszteletének jegyében. A kastélykápolna a család személyes devócióját szolgálta. A kastélyhoz belső, fogadó díszudvar (cour d'honneur), valamint nagyobb területű kastélykert csatlakozott, kiszolgáló egységekkel (kocsiszín, istálló, konyha, mosoda, esetleg kastélyszínház, stb.). A tatai grófi kastélyt eredetileg a romos vár bástyákkal körülzárt épületének helyén képzelte el Eszterházy Miklós gróf. A terveket az ifjú Fellner Jakabbal, az uradalom építőmesterével, a magyarországi későbarokk egyik legjelesebb mesterével készíttette. Halála (1764) után utóda, Ferenc gróf Fellnert egy nagyságrendekkel szerényebb kastély tervezésével bízta meg, a várral szomszédos területen. Az épület az 1760-as évek l