Bíró Endre: II. századi falfestmény Brigetioból – kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításához. II. (Tata, 2001)

MALUTASVEZETO A TATAI KUNY DOMOKOS MÚZEUM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSÁHOZ H. tak és a terem falfestményeinek stílusától eltérően helyi festőkkel meglehetősen primitíven díszítettek. A lakóház kőalapozáson vályogtéglából épült. Ez az építési mód nem szegénységre utal, mivel a vályogtégla megszokott építőanyag volt abban a korban. A terem építési megoldása és falfestménye arra utal, hogy tulajdonosa előkelő, gazdag ember lehetett és mind az építménnyel, mind a falfestménnyel itáliai hangulatot és római ízlést akart megvalósítani itt a birodalom határán, a távoli Brigetioban. Tervét azonban helyi festőkkel nem tudta volna megvalósítani, mert a pannóniai festők ebben az időben sem technikailag, sem művészileg nem álltak olyan fokon, hogy ilyen feladatot el tudtak volna végezni. Ezért minden bizonnyal átmenetileg itt dolgozó itáliai művészek munkájának kell tekintenünk az alkotást. Az itáliai festőbrigád igen szellemesen oldotta meg a különlegesen kialakított terem belső dekorációját. Szinte azt mondhatjuk, hogy egy teremben összesűrítették azokat a falfestészeti díszítő megoldásokat, amelyeket abban az időben sokszor külön-külön alkalmaztak egyes lakóházaknál. A freskó (nedves vakolatra festés) és a szekko (száraz vakolatra festés) technikát egyaránt alkalmazták. Az oldalfalakat a következő díszítéssel látták el: A termet a padló felett körbefutja egy márványt utánzó lábazati díszítés (m.: 41 cm). Ezután a falakat váltakozva sárga és vörös mezőkre osztották (m.: 181 cm), amelyeket fényesre políroztak. A mezőkbe egy-egy táblaképet utánzó mitológiai jelenetet festettek, kivéve az ablakot, amely a képet helyettesítette. A sárga és vörös mezőket fekete alapú választómezők különítették el egymástól (sz.: 25 cm). Ezekben váltakozó illuzionista ábrázolásokat láthatunk rapszodikusan elhelyezve (szobor, gyümölcsök, növények, sas, stb.). Ezekből a választó sávokból nyolcat sikerült többé-kevésbé összeállítani. A sárga és vörös mezőket azonban nem vitték a mennyezetig, ami szintén elfogadható művészi megoldás lett volna, hanem egy tojássor díszítésű stukkóval lezárták jóval a mennyezet alatt. így teret hagytak egy újabb ábrázolásra, vagyis egy körbefutó frízsor kiképzésére, melyen 4