Kemecsi Lajos: A tatai fazekasság – kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításához I. (Tata, 2000)

A TATAI FAZEKASSÁG 2. Tatai karima minták Tatán a mázas edények fehér felületét írókával díszítették, világoszöld és középkék mintákkal. Az íróka, általában gömbölyded alakú cserépedényke, melyet maga a fazekas készít. A felületén lévő nagyobb nyíláson töltik az edénykébe a díszítő folyadékot, s a kisebbikbe libatoll szárából vagy fémből való csövecskét helyeznek. Ezzel viszik a mintát a felületre. Az írókázás kezdetben még a kék és a zöld mellett, barna és sárga színekkel is előfordult. A díszítmények elemeit apró egyenes vonalakból, körökből, cseppalakokból, hullámvonalakból néha növényi elemekkel vegyesen állították össze. Komplikáltabb elemek ritkábban fordulnak elő. Ezekből az egyszerű elemekből alakították ki a nagyobb motívumokat és ismétlődéseikből a sormintákat, több mint 70 különbözőt. A tálaknál, tányéroknál középen két-háromtengelyes, tehát csillagszerű elrendezésben egy-egy nagyobb díszítmény 3. Évszámos íróka (1868) van. Apró elemekből olykor virágcsokrot alakítottak ki. A peremeken folyamatosan körbefut, de ismétlődik a minta. A mázatlan edények legszebb, legarchaikusabb darabjai a határi korsók, amelyeknek a vállát és a hasát vörös földfestékkel díszítették. A díszítmények elemei geometrikusak. E korsóknak csak a száját és a csücskét mázolták. A tatai edények díszítményeinek 5