László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.

C. TÓTH NORBERT: Az út Tatáig. Országgyűlések 1510-ben

kel egyetemben úgy döntöttek, hogy Magyarország csatlakozik a ligához, üdvözli a török elleni hadjárat tervét, és vissza fogja hódítani Dalmáciát.

1 Ezt a körülbelül másfél éven át tartó huzavonát a kérdés monográfusa, Fraknói Vilmos egyszerűen csak szégyenteljes játéknak nevezte. Kérdés persze, hogy mennyiben van igaza? A szövetség megkötése után a király és az udvar vezető személyiségei - valószínűleg eredeti szándékuknak megfelelően - valójában nem tettek semmit, hanem várták, hogy mit tesznek a szövetségesek. S ezt meglehetősen jól tették, mivel Magyarországnak bizonyos szempontból a faltörő kos szerepét szánták, hiszen - hog)" csak eg)" példát említsünk - Miksa császár az ország csatlakozásának tényével akarta a pápát, a francia és spanyol uralkodót hathatósabb fellépésre ösztönözni. Ráadásul a liga már a következő évben felbomlott, s ezúttal a pápa vezetésével meg Velence és a spanyol király részvételével megalakították a Szent Szövetséget Franciaország ellenében. Magyarország még abban az évben csatlakozott ahhoz a társuláshoz.

4 Ugyanakkor a ma emberének szemet szúrhat, hog)" milyen lassan jutottak el a magyar királyi udvarban a döntésig. Az első kérdés mindjárt adódik, hogyan születtek a döntések akkoriban? Amint azt Kubinyi András 16 évvel ezelőtt megfogalmazta: „A mindennapi, rutin ügyeket a király a környezetében épp jelen lévő nagybirtokosokkal tárgyalja meg, bonyolultabb, nagyobb következménnyel járó esetekben a nagybirtokosok összességéhez fordul, [a] még jelentősebb ügyekben (törvényhozás, adómegajánlás) már az országgyűléssel együtt dönt. Az alap az ősi jogelv, amelyre - ha nem is egészen szó szerint - az országgyűlési meghívók is gyakran hivatkoznak: ami mindenkit illet, azt mindenkivel jóvá kell hagyatni."' S mivel a cambrai-i ligához való csatlakozás kérdése kétségkívül a legjelentősebb ügyek közé tartozott, ezért korántsem véletlen, hog)" 1510-ben - még Ulászló uralkodása alatt is szokatlan módon - két országgyűlést tartottak. Másrészt azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az egyes hatalmak közötti tárgyalások vag)" szövetségkötések igen hosszan elhúzódtak, és ebben nemcsak a szerződő felek eltérő szándékai játszhattak szerepet, hanem a korabeli közlekedési viszonyok, azaz az információáramlás sebessége. Hiszen csak ahhoz majdnem eg)' hónap kellett, hog)" Velence magyarországi követe Budáról küldött kérdésére megkapja a Köztársaság válaszát. Ekkor még nem is vettük számításba az egyes hatalmak tárgyalási taktikáit. Hovatovább azt mondhatjuk, hog)" Magyarország, illetve vezetőrétegének mozgástere igen csak behatárolt volt. Az általuk megoldandó feladat - hogy egy kis matematikát is idecsempésszünk - nem két, hanem többismeretlenes egyenlet volt, miközben a török árgus szemekkel figyelte az ország minden lépését. Mindezek miatt a király és tanácsa mindvégig úgy próbált politizálni, hog)' sem egyikük, tehát a cambrai-i liga tagjai, sem a Velencei Köztársaság, sőt a köznemesség számára se derüljön ki, hog)' Magyarország valójában semmit sem kíván jobban, mint az adott hely10