László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.

NEUMANN TIBOR: A tatai vár és urai a Jagelló-korban

2. kép: Korlátkövi Péter címere 1514. évi gyűrűspecsétjén (MOL) 3. kép: Korlátkövi Péter bárói címere 1525. évi gyűrűspecsétjén (CSOMA 1890, 118.) A faragvány elkészítését Osvát 1498. évi várnagyi kinevezése és 1515 közé datálhatjuk, hiszen Péter udvarmester vélhetően birodalmi bárói címének megszerzésével (1515) egy időben címerújításra is engedélyt kapott: 1525. évi pecsétjének lenyomata (3. kép) ugyanis jól mutatja, hogy címerpajzsa kétosztatú lett, alulra került a régi Hontpázmány-címer, míg felülre a jellegzetes Jagelló-sas,'

2 ami jól mutatja Péter ragaszkodását királyához, aki őt az arisztokrácia soraiba emelte. Ugyanezt igazolja az az érdekesség is, hog)

7 első négy gyermekének a László, Lajos, Anna és Erzsébet neveket adta, amelyekben nem nehéz felismerni Ulászló, fia, Lajos, felesége, Anna és anyja, Erzsébet lengyel királyné neveit." A fentiekkel talán sikerült igazolnunk, hogy a Jagelló-kor korántsem hanyatló időszak a tatai vár történetében. II. Ulászló idejére a királyi várak száma végletesen megcsappant, ami eleve felértékelte a komáromi és tatai várak, illetve uradalmaik politikai és gazdasági jelentőségét. Előbbit jól mutatja az élükre kinevezett várnagyok személye is, akik az uralkodó legközelebbi bizalmasai közül kerültek ki. A kormányzatban betöltött szerepüket és tekintélyüket növelte az is, hogy a két uradalmat az 1518. évi törvény ilyetén rendelkezése ellenére sem rendelték a budai udvarbíró joghatósága alá.'

4 A Tatát előszeretettel látogató II. Ulászló részéről az is érthető, hogy komoly építkezéseket folytatott a várban.

7

1 Minderre tekintettel e korszak és elsősorban II. Ulászló uralkodása méltán tekinthető egyfajta második virágkornak. 74