László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.

NEUMANN TIBOR: A tatai vár és urai a Jagelló-korban

ő birtokában volt. A nyári királyválasztó országgyűlés idején, június 17-én ezért a főpapok és bárók - érthető módon - szerződést kötöttek a herceggel arra az esetre, ha nem őt választanák meg királynak. E júniusi megállapodás többek között azt is rögzítette, hogy Pozsony, Komárom és Tata várai óriási összegű, 40 000 aranyforintos zálogösszegben a királyfi kezén maradnak.

8 Ezt a döntést az országnagyok a herceg csontmezei vereségét (1490. július eleje) követően is megújították, és az országba érkező új király is megerősítette Farkashidán (1490. július 31.). A herceg augusztusban hódolt Ulászló előtt, és ezt követően a trónharcok során mindvégig a pártján maradt.

4 János herceg II. Ulászló fehérvári koronázását (szeptember 19.) és az azzal egy időben tartott országgyűlést'" követően nem tartott az uralkodóval és környezetével Budára, hanem Tata felé vette az irányt." A vár élén ekkoriban a herceg északkelet-magyarországi birtokai, elsősorban a Bereg megyei munkácsi uradalom környékéről származó Csicseri Orosz Mihály és Borzsovai Péter várnagyok álltak.'

2 Előbbi fél évvel korábban még Ráskai Balázs budai udvarbíró beregi alispánja volt," amiből egyértelműnek tűnik, hogy valójában nem Korvin, hanem a hercegi uradalmakat kormányzó Ráskai familiárisaiként látták el várnagyi teendőiket. Mivel a budai udvarbíró II. Ulászló trónra lépte után is megtartotta tisztségét,'

4 formálisan immáron nem a herceget, hanem az uralkodót szolgálta. Ezzel magyarázható, hogy János herceg tatai, majd később komáromi tartózkodása idején átvette e várakat és uradalmakat Ráskai Balázstól, amivel együtt járt természetesen a várnagyok leváltása is.

1

5 Más kérdés, hog)- más váraihoz - például a Nyitra megyei Bajmóchoz - hasonlóan hamarosan a tatai és komáromi várak jövedelmeinek a kezelését is apja egykori kincstartójára, Nagylucsei Orbán egri püspökre bízta.

1

6 Az apja halálát követő zavaros időszakban, a gyakran és gyorsan változó politikai helyzetben a herceg számára elengedhetetlenül szükséges volt, hogy a főváros közelében tartózkodjon. Ha rátekintünk a tartózkodási helyeit rögzítő listára (itineráriumra),'

7 láthatjuk, hogy ilyenkor leggyakrabban Komárom várában időzött, de előszeretettel és gyakran múlatta az időt a tatai várban és a közeli Zsámbék kényelmes udvarházában is. A híres itáliai történetíró, Antonio Bonfini is feljegyezte, hogy 1490 őszén a herceghez Budáról Tatára, illetve Komáromba menesztettek követeket.

1

8 A két vár irányítását egy várnagyra bízta, amely döntésének különös jelentőséget ad az a tény, hogy ettől kezdődően az egész Jagelló-korban a komáromi és a tatai várnagyságot ugyanaz a személy töltötte be. Eg)' ilyen várnagyát ismerjük csupán, a Győr megyéből származó Poki Antalt, aki a herceg bizalmasaként 1491 őszén rakonoki (Körös megye, Szlavónia) és vagy ez előtt, de inkább után, legkésőbb 1492. januárig komáromi és tatai vámagyként szolgálta urát.

1

4 67