László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.
LAKATOS BÁLINT: A tatai országgyűlés és diplomáciai háttere (1508-1510)
érdekelt fél diplomatái már ne hallják, vag)' ne lehessenek jelen az ellenfél audienciáján. (Az további kutatásokat igényelne, hog)' a magyar gyakorlat szerint egy királyi búcsúkihallgatás titkos volt-e vag)' nyilvános, illetve, hogy a jelenlévők körét nyilvános kihallgatás esetén is tudták-e korlátozni. A tatai esetben csak eg)' bizonytalanság van: Hallewin megint a német társaktól külön, később szándékozott indulni, így elvileg a pápai és a velencei követ kihallgatásán is jelen lehetett. A francia követtel szemben a végletekig elfogult Pasqualigo azonban ezt a tényt vonatkozó jelentéseiben nem említi.)" 2 Érthető módon legelőször, június 14-én a francia és német követek együttes búcsúkihallgatására került sor - nyilván megkapták a számukra kedvező (az eseményekből kikövetkeztethető) választ: mivel nekik nincs megbízásuk a szövetség megkötésére, a magyar király a ligába való belépés érdekében követeket küld majd a császárhoz és a francia királyhoz. Leonhard Graf zum Hag, Johann Mrakes von Noskau és Iohannes Cuspinianus még aznap este elindultak Bécsbe." 3 Július 15-én, miután a havasalföldi és a lengyel követekkel is foglalkoztak - Grassis következő lengyelországi misszióját teljesítendő Tomickival és Firlejjel együtt szándékozott továbbutazni Krakkóba -, hívatták a pápai legátust. Grassis mindkét előterjesztésére kedvező választ kapott. A magyar király egyrészt támogatva a pápa szándékát, kész hadat vezetni a török ellen, de ehhez kéri őszentsége segítségét, mivel az ország az állandó háborúskodásban teljesen kimerült. A további tárgyalások miatt követeket fog küldeni Rómába, addig a törökkel kötött fegyverszünetet rövid időre meg fogják hosszabbítani. Másrészt a király szándéka közvetíteni a szembenálló felek (a liga és Velence) között, feltéve, ha a területi igények kielégítésekor visszakapja Dalmáciát; ennek szükségességével az ország tagjai mindnyájan teljesen egyetértenek. Erre viszont (mivel Velence a magyar király és országa barátja) békés úton, nem fegyverrel óhajt sort keríteni." 4 Minderről Grassis tudósítsa a pápát és kérje közbenjárását. Az előbbi mondat jól mutatja a valódi magyar szándékot, aminek a harcias országgyűlési határozathoz már nem sok köze volt. Amikor szintén 15-én, de már este hívatták, a király nevében beszélő Bakócztól Pasqualigo valami hasonlót hallhatott. A király a velenceiekkel 10 éve tartó barátságot és szövetséget továbbra is fenntartja, noha Velence ellenségei bíztatták, hog)' álljon el ettől, és az országgyűlésre érkezett követek is ezt sürgették (kijelentve, ha őfelsége nem veszi vissza Dalmáciát, ők fogják elfoglalni). A magyar király - természetesen továbbra is tartva a kölcsönös békét és szövetséget - nem fegyverrel, hanem barátságosan szándékozik elintézni az ügyet: felszólítja a Signoriát, hog)' önként adja át Dalmáciát, mert jobb az, ha a magyar király birtokába kerül, mintha Velence ellenségei kapnák meg. A követ értesítse er50