László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.

LAKATOS BÁLINT: A tatai országgyűlés és diplomáciai háttere (1508-1510)

prépost)'" közül egyik sem volt Velence-párti. A bizottság július 3-án este „cosi hora de vespero' gyűlt össze a kancellár szállásán, ahová elhívták a velencei követet. Pasqualigót nem érte váratlanul a dolog, mert aznap reggel Bakócz már megüzente neki, mire készüljön.

1"" így ügyesen hárított, hiába fenyegetőztek az urak (különösen Buzlai fakadt ki hevesen), hogy még meg fogja bánni.

1

1" A velencei követ hazatérte után még este folytatta az aznap otthonról kapott rejtjeles követutasítás desiffrírozását, amiben az állt, hogy kérjen Bakócztól tanácsot: a Signoria felemelje-e az évdíjat. így késő este még gyorsan ellátogatott Bakóczhoz. A prímás a követ előtt nem volt derűlátó az országgyűlés végkimenetelét illetően, rámutatott arra, hogy már nincs idő Dalmáciát illető új követutasítást kérnie, de azért próbálkozzon ezzel az ötlettel Szatmárinál.

1"

2 Július 4-én csütörtökön kora reggel el is küldte Pasqualigo titkárát Szatmárihoz, de az kereken elutasította: erre tényleg nincs idő."" Kezdődött az következő ülésnap, amit már a várban tartottak. Pasqualigót Csulai Móré Fülöp informálta a történtekről: először Szatmári számolt be a bizottság tárgyalásának sikertelenségéről. Ezután hívatták Hallewint és a német követeket, és megkérdezték tőlük, van-e teljes körű felhatalmazásuk a szövetség megkötésére. A kérdés persze formális volt: a követeknek nem volt teljes felhatalmazásuk, de úgy nyilatkoztak, hogy készek ilyeneket kérni. Az országgyűlés erre felhatalmazta az urakat, azaz a királyi tanácsot, hogy a tárgyalásokat majd folytassák akkor, ha az új megbízólevelek megérkeznek, mivel azt az országgyűlés már nem fogja megvárni és fel fog oszlani. Ezzel aznapra le is tudták a munkát: délután már nem mentek vissza tanácskozni a várba. Pasqualigo persze igyekezett minden követ megmozgatni Szatmárinál. Megkérte Grassist, hogy beszéljen a kancellárral. A pápai legátus el is látogatott még délután Szatmárihoz, de nem sikerült rá hatnia. A velencei követ másnap, július 5-én délelőtt személyesen is próbálkozott nála, ismét sikertelenül. Megint Grassist kérte meg, ezúttal arra, eszközöljön ki audienciát, és a király előtt beszéljen Velence érdekében. Nem tudjuk, Grassis lépett-e az ügyben, de erre nem is volt szükség, mert a játszma már előre eldőlt: még aznap este a várban ülésező országgyűlés határozott arról, hogy a király hadjáratot indít Dalmácia visszafoglalására, és szövetségkötés céljából a császárhoz és a francia királyhoz is követeket fog küldeni. Mi volt az udvar célja a határozattal és majdnem eg)

7 évnyi halogatás után miért hozatták meg ilyen sietve a döntést? Hiszen beérhették volna azzal az előző napi döntésükkel, hog)" a tárgyalások folytatását az urakra bízzák. Csakhogy ez az adott helyzetben már bizonyára nem volt elég, az „esztergomi kártyát" nem lehetett még egyszer megjátszani, színt kellett vallani. A stratégiának persze az is része volt, hog)' a velencei követ felé a 45