Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyüszi László (szerk.): Annales Tataienses V. Környezetváltozás, termelés, fogyasztás: a történeti ökológia kérdései. Tata, 2006.
Pálóczi Horváth András: Középkori kutak - a vízellátás létesítményei és a környezettörténet forrásainak lelőhelyei
összegező tanulmányából tudjuk, hogy napjainkig mintegy 44-45 középkori kutat tártak fel a régészek Magyarországon. 6 Nemrég jelent meg egy tanulmánykötet, amely az MTA Régészeti Intézete által 1998-ban rendezett kűt-konferencia anyagát - őskori, római kori, avar kori és középkori feltárások eredményeit - adja közre.' A kutak több okból is jelentős régészeti objektumnak számítanak. Mint épített emberi alkotások egy régi, fontos mesterség módszereire, technikai megoldásaira, szakmai ismereteire szolgáltatnak adatokat. Egykori használatuk az illető közösség életmódjával, gazdálkodásával kapcsolatos. A terepen való elhelyezkedésük településtörténeti tanulságokkal szolgál. Ha egy kút használaton kívül kerül, rendszerint betemetik a közvetlen környékéről származó hulladékkal, építkezési vagy bontási törmelékkel, földdel, ezért a kutak betöltése általában gazdag régészeti leletanyagot tartalmaz. Használati idejük alatt - tehát nyitott állapotban - mesterséges üledékgyűjtőknek tekinthetők, ahova a környezetükből természetes módon apróbb-nagyobb és mikroszkopikus tárgyak (növényi és állati maradványok) is belehullnak és ott a talajnedves környezetben hosszú időn keresztül megőrződnek. Takács István archeozoológus találó megfogalmazása szerint egy betemetett kút konzervként megőrzi a belekerült szerves és szervetlen anyagokat. Ez utóbbi adottságok miatt a régi kutak szakszerű, természettudományos módszereket alkalmazó feltárása lehetőséget nyújt a lelőhely környezettörténeti vizsgálatára és rekonstrukciójára. A középkor folyamán falusi környezetben a kutak szerepe sokkal szerényebb volt, mint a városokban. Bár a mindennapi életben itt is fontos volt a szerepük, főként száraz vidékeken és szárazság idején, a vízellátás mégis elsősorban az élővizekre alapozódott. Sok falunak egyetlen közös kútja volt. A csanádi káptalan 1424. évi összeírása szerint 14 faluban mindössze 62 ásott kút volt található (az egy falura eső átlag 4,4 kút), és egy kút átlagosan nyolc-tíz család használatában volt. 8 A források megkülönböztetik a mély kútnak is nevezett ásott kutat (puteus profondus, Tiefbrunnen) az ún. kifolyó kúttól (puteus effluens), amely valójában forráskút volt, előtte természetes gödörrel. Az el nem apadó vizű kifolyó kút jelentős értéket képviselt: Werbőczi Hármaskönyve szerint 2 1/2 márkát ért a 'bugyogó forrás' (fons scaturiens), ugyanakkor egy jobbágytelek 1 márkára, egy nemesi kúria 3 márkára, egy vízimalom 5 márkára volt becsülhető. Werbőczi szerint egy faluban elég egy kút (puteus), ezért ha több volt, az értékelésnél egybe vették őket.'' Földrajzi neveinkben gyakran szerepel a 'kút' szó, főként a határjárások leírásában, bár nem mindig dönthető el, hogy forráskútról vagy ásott kútról van szó. Nézzünk néhány példát az Árpád-kori történeti földrajz adatai közül. 1312: term Kuthfeu (Kútfő, Bihar vm.); 1198: villa Kequucheton (Kőküthetény, Bodrog vm.); 1240, 1253: abbas et conventus Tríumfontium; 1298: abba s monasterii Triumfontium de Bee! (Bélháromkút, Borsod vm.); 1067 körül: adputeum Bissenorum (Szihalom, Borsod vm.); 1254: ad 1 puteum nomineNagkwth (Naprágv, Gömör vm.). 1 0 1086-ban a bakonybéli Szent Móric bencés apátság javainak összeírásában említenek egy azonos nevű forrást és egy kutat: adfontem Tuhut ...ad puteum Tuliut." 1330: Varjas kuttyafons, Pajt kutfons (Gesztes, Gömör vm.). 1- Kivájt fatörzsből készült kutat je34
