Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyüszi László (szerk.): Annales Tataienses V. Környezetváltozás, termelés, fogyasztás: a történeti ökológia kérdései. Tata, 2006.

Gyulai Ferenc: Mi a történeti ökológia?

a növénykivadulásokkal, a társadalomtudományoknak a növényekre vonatkozó adataival foglalkozik. Kutatja az ember és a növényvilág viszonyát, az ember gazdasági tevékenységét az elmúlt korokban. Vizsgálatának fontos területe a vad fajok kultúrfajokká válása, a növénytermesztés és földművelés elterjedésének nyomon kísérése. A növényi leletekből következtet az egykori ember növénytani ismereteire, gazdálkodásának módjára, táplálkozási szokásaira, környezetére, illetve annak változásaira. A régészeti feltárásokból származó növényi makrofossziliák vizsgálatával foglalkozó archaeobotanikának különösen akkor nő meg a jelentősége, ha az előkerült növények termesztésére semminemű, vagy csak igen kevés régészeti, írásos és ikonográfiái anyag áll rendelkezésre. Interdiszciplináris tudományág, mely elősegíti a régészek, történészek számára az egykori életmód és a környezet rekonstruálását. A római korig az agrártörténet egyetlen forrása." A történeti ökológia interdiszciplináris tudomány. Az egykoron élt ember környezetére vonatkozó ismereteink rendkívül gyérek. A környezet változása bonyolult összefüggés-rendszer, éppen ezért nagy szükség van arra, hogy a szakemberek ismereteit a környezet és az ember kölcsönhatásának vizsgálatában elmélyítsük. A termelőerők, és ezen belül is a termelőeszközök fejlődését kell tovább vizsgálnunk, s mindezeknek az embert körülvevő természetre gyakorolt hatását is a különböző korokban. A jelzett tudományterület egyetemes történeti-környezeti szemléletet kíván adni az emberiség fejlődéséről, s egyúttal az említett fejlődést szűkebb területünkön, a Kárpát-medencében is felvázolni. 16