Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyüszi László (szerk.): Annales Tataienses V. Környezetváltozás, termelés, fogyasztás: a történeti ökológia kérdései. Tata, 2006.
Solymos Ede: A halásztanyák élete
ahol egy parasztháznál az istállóban vagy télen a konyhában aludtak Következő' nap Novákon aludtak, aztán Mecséren. Onnét igyekeztek haza, hogy reggelre a hal frissen kerülhessen a piacra. A szövetkezeti halászok már motorcsónakkal mentek fel. Esetleg ponyvasátorban aludtak, vagy hirtelen zivatar esetén a felfordított ladik alatt húzták meg magukat. Az esztergomiak ugyancsak hazajártak minden nap. A Paks-Dunaszekcsó' közötti Duna halászati joga jórészt a kalocsai érsekséget illette. A 18. században komáromi és győri halászok árendálták, a 19. században főleg a tolnai és bajai halászcéh. A Dunaföldvár-bátai halászati társulat megalakulása után zömmel tolnai bérlőkkel találkozunk. Természetes, hogy ezek halászó vizeik közelében létesítettek tanyákat. Egy 18. századi Pest megyei térkép sarkát egy halásztanya képe díszíti. Ezen kerek nádkunyhót és tericskarókat látunk egy fekvő halász mögött. Bár a visszaemlékezésekben a nádkunyhókat emlegetik a halászok, mellettük a házak is korán megjelentek, hisz egy másik - a Várszegi Dunát ábrázoló - térképen a partra karikákat rajzolt a térképész „ Fischerhüte" felirattal, de mellettük négyszögek is vannak „ Fischerhaus" jelöléssel. Az említett szakaszon a tolnaiaknak több tanyájuk is volt, így a Sió torkolatánál a gemenci, lejjebb a Fekete erdei, majd Veránkai, Lassi, Rezéti, Csertai. Ezeken elsősorban nagyhalászok laktak, s egy tanyán a tolnaiak mellett bajai, bátai, dunaszekcsői halászok is voltak. A bérlő nagyhalászok általában többen álltak össze, méghozzá rokoni alapon, apafiú-testvér-sógor, s egy tanyán egy vagy két kompánia élt. A bérleti szerződésben gyakran erre vonatkozó kikötések is voltak. így pl. az 1824-ben Rottenbiller Fülöp pesti halászmesterrel kötött szerződésben ez szerepelt: „ha az árendás halászó tanya kon valami épületet tenne, azért az Uraság nekie fizetnie nem tartozik.. .ha a Duna partyán, vagy valami Halászó Tó mellett most is volnának valami Epületek, Kunyhók fel állittva; vagy i Ilyent, s i Ilyeneket az Arendátor valahol fel állítana, azokban semmiféle italt mérettni szabad nem lészen, sőt az azokban lakozó Halászó Embereinek sem lesz ezután szabad semmi féle névvel nevezendő Szarvas Marhát, Juhot, Kecskét, Sertést vagy más járó Jószágot tartani."* A Schröder Jakab pesti mesterrel 1854-ben kötött szerződésben ezt olvashatjuk: ,,A ' haszonbér megszűnésével a Haszonbérlők Gunyhóiért, a' vagy más netalán teendő épületeiért, az Uradalom semmit sem fogfizettni, s a' halász tanyákon szeszes italok mérése, sertvés, marha, vagy bárminemű jószág tartása szorossan tilt a tik". 5 A tanyai épületek vagy kerek nádkunyhók, vagy tapasztott sövényfalü, esetleg deszkafalú házacskák voltak, melyeket maguk a halászok építettek, de a nádkunyhó készítéséhez a sárközi parasztok is nagyon értettek. A visszaemlékezések szerint a kunyhó 2-2,5 m magas volt, átmérője még nagyobb, 10-12 ember elfért benne. Középen égett a tűz, felette füstjár-négy ágasfára fektetett ágfa -, száradó tüzelőnek és szikrafogónak. A tűz körül hasábfák feküdtek körben, és egy kb. fél méter magas sövényfonás volt. Ezen kívül szénával, szalmával vastagon terítették a földet, ezen aludtak a halászok. Később már ágyakat is vittek, kettő állt a bejárat két oldalán a fal mellett, kettő-kettő pedig véggel a tűz felé fordítva. A kunyhó hátsó részében deszka priccsen aludtak a legények és inasok kettesével, 100
