Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Kisné Cseh Julianna–Petényi Sándor: Római- és középkori lelőhelyek Tataán

Erzsébet-tér, a takarékpénztár és a járásbíróság épületei között helyezkedett el. Sírjait többször is megbolygatták, többször kerültek elő embercsontok, régi magyar ruházatmaradványok, hajtűk, fésűk és egyéb ékszerek, legutóbb az 1913. évi építkezésnél és parkírozásnál.

13 A leletanyag folyamatos gyarapodása ellenére újabb összefoglalásra csak 1979-ben került sor. Tata története szempontjából kiemelkedik ezek közül Bíró Endre Tata - Tangazdaság területén végzett 1957-58. évi (II., IV. tábla 3. lelőhely),

14 1956-57ben pedig Kiss Ákos Kálvárián végzett leletmentése (15-16. századi temető feltárása; IMII. tábla 4. lelőhely), majd pedig a múzeum első tervásatásaként Szatmári Sarolta vezetésével 1965 és 1972 között a tatai vár feltárása. A már említett kötet nyújtott újabb lehetőséget Tata római és középkori településtörténetének összefoglalására. Annak ellenére, hogy Bíró Endre a tangazdaság területén egy gazdag, a 4. századra datálható későrómai temető részletét tárta fel, továbbra is a következő eredményre jutott: „Tata területén jelentősnek mondható bennszülött települést sem a kutatás, sem a véletlen nem hozott felszínre. A jelenlegi város területén továbbra sem várható, hogy újabb, az eddigi eredményeket nagyban megcáfoló lelőhelyre bukkanhatnánk. Úgy látszik, hogy a tó mocsaras, meleg forrásokban gazdag területét nagyobb település kialakítására nem tartották alkalmasnak. " „... Bár sírjaik a IV. századi római szokásoknak megfelelően gazdag melléklettel voltak ellátva (cserép- és üvegedények, kések, vasnyársak), jelentős települést itt nem alakíthattak ki és valószínűleg csak egy kisebb csoport létét jelzik a megtalált sírok. "

15 Kutatási eredményeit összegezve sem a korai, sem pedig a késő római időszakra vonatkozóan nem számolt jelentősebb római településsel a város közigazgatási határain belül. A környéken előkerült sírkövek (Szomód, Dunaszentmiklós, Tata/?/) feliratai alapján az asalus törzs Tata környéki megtelepedésére következtetett. A 2. században kiépített felszín feletti, pilléreken álló vízvezeték víznyerő helye bizonytalan: helyét vagy a barátfürdő, vagy pedig a Gseke-tó napjainkra kiszáradt forrásaihoz lokalizálta. A Brigetiot a környei belső erőddel összekötő út egy szakaszát 1975-ben, a Fürdő u. 16. számú ház kertjében tárták fel (az út nyoma a naszályi szőlőkben - Látóhegy - is megtalálható), s feltételezhető, hogy a vízvezeték is ezt az utat követte. Jelentősebb római kori településsel a Látóhegyen lehet számolni, ahol a 2. század végén és a 3. században gazdag majorságok és villák alakulhattak ki (innen származik a műromba befalazott márvány sírkő is). Cáfolja Tata „AdLacum Felicis" elnevezéssel történő azonosítást, az itteni települést egyenlőre még egyetlen korabeli névvel sem lehet kapcsolatba hozni.

16 ÚJABB ADATOK TATA RÓMAI- ÉS KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJÁHOZ Annak ellenére, hogy tervásatásra vagy nagyobb volumenű feltárásra 1979-et követően a tárgyalt időszakra vonatkozóan Tata területén nem került sor, elsősorban a terepbejárásoknak, leletmentéseknek és helyszíni szemléknek köszönhetően örvendetesen megnövekedett a korszakhoz tartozó lelőhelyek száma, az emlékanyag mennyisége. Lelőhely-bejelentést követő helyszíni szemlék, terepbejárások során váltak ismertté a Tata - Asszony- és Városi-tó környékén fekvő római kori lelőhelyek (IL, IV tábla //