Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Kemecsi Lajos: Hagyatéki leltárak Tatáról, a 19. század elejéről

mékek, keménycserép és fajansz egyaránt. A gazdagabb háztartásokban porcelánokat is összeírtak. A főzőedények között cin és réz tányérok, nyársak és serpenyők is szerepelnek. Az átlagos tatai konyhában kb. 30 tányér és 12 fazék szerepelt. A korszak mezővárosi népi építészetéhez is kitűnő források a hagyatéki leltárak. A tatai inventáriumok alapján, elsősorban a különböző használatú épületek értéke rekonstruálható. Tanulságos adatok találhatóak az épületanyagokról és az épületszerkezeti részletekről, méretekről is. A kézművesekénél kisebb méretű és értéktelenebb lakóház alapján zsellér gazdaság rekonstruálható. Ezen esetekben a ló, sertés és juh tartására alkalmas, igen szerény épületek pontosan körülhatárolják az ilyen társadalmi helyzetűek gazdálkodását. A jó minőségű faanyag a vizsgált korszakban általánosan elterjedt a mezővárosi építészetben, a nyersanyag beszerzésében és megmunkálásában a helyi iparosok mellett a kiterjedt árucserének is szerepe volt. A fennmaradt inventáriumok között található néhány sajátos jellegű, kivételes leltár is. Ezek általában a településen működő uradalomhoz köthetőek. Az uradalmi tisztségviselők és a speciális foglalkozást folytatók között találhatunk: vadászinast, orvost, könyvkötőt is. Az uradalomhoz közvetlenül köthető hagyatéki leltárak között is kivételes értékű Schweiger Antal képfaragó inventáriuma 1802-ből.

20 A Néprajzi Múzeum egész inventárium-gyűjteményében egyedüliként szerepel a régies elnevezéssel képfaragó - azaz szobrász - foglalkozású tatai művész. Leltárának értékét nem csupán ez magyarázza. A 9 oldal terjedelmű, Tóvároson keletkezett összeírás segítségével képet kapunk egy korabeli mezővárosi, uradalmi szolgálatban álló művész életkörülményeiről, vagyoni helyzetéről. A 74 évesen elhunyt mester 1754 és 1768 között a holicsi, majd 1768-tól a tatai fajanszüzemben dolgozott. Figurális modelljei a magyarországi fajanszplasztika legszebb alkotásai közé tartoznak. 1770-től az Eszterházy uradalom szobrászaként Fellner Jakab építész mellett dolgozott. A mai tatai és tóvárosi városkép meghatározó alkotásai fűződnek a nevéhez, szabadtéri- és épületdíszítő szobrok egyaránt. Ezáltal a tatai hagyatéki leltárakban szereplő egykori mezővárosi polgárok, iparosok közül a legélőbb és napjainkig ható örökséggel Schweiger Antal rendelkezik. A tatai kutatás kibontakozásával, a korábbi példákhoz hasonlóan (Cegléd, Keszthely, Kiskunhalas), a helytörténetírás mellett további tudományterületek is hasznosíthatják az eredményeket. A tudománytörténeti előzményekhez hasonlóan a kutatás további fázisaiban a már említett számítógépes adatbázis létrehozása mellett a forráskiadás előkészítése is célja a tatai inventáriumanyag feldolgozásának. A keszthelyi, ceglédi példák tapasztalatai alapján messzemenően indokolt az Eszterházy-uradalomhoz tartozó települések inventáriumanyagának könnyebben kutathatóvá tétele. Előadásomban arra törekedtem, hogy a tatai leltárak példáján érzékeltessem a hagyatéki leltárak kutatásának sokoldalú hasznosítási lehetőségét a néprajztudomány mellett, a gazdaságtörténet, az agrártörténet, a társadalomtörténet, művészettörténet, az anyagi kultúra vizsgálata és a művelődéstörténet terén is. 89