Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Kemecsi Lajos: Hagyatéki leltárak Tatáról, a 19. század elejéről

Hagyatéki leltárak Tatáról, a 19. század elejéről Kemecsi Lajos (Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre) A mindennapi élet adatainak kutatásához a hagyatéki leltárak őrizték meg a legpontosabb feljegyzéseket számunkra. Előadásomban ennek a forráscsoportnak az értékeire, Tata-Tóváros történetének kutatásában alkalmazhatóságára szeretném felhívni a figyelmet. Mindenképpen hangsúlyoznom kell, hogy eredményeim nem mindenütt véglegesek, gyakran részlegesek. A kiválasztott korszak a mezővárosok történetének meghatározó időszaka. Egybeesik a helyi gazdaság dinamikus fejlődésével, a céhalapítási hullámmal. Ennek a várostörténeti szempontból izgalmas korszaknak a kutatása természetesen nem előzmény nélküli Rohrbacher Miklós, Viszolajszky István, Mohi Adolf, Körmendi Géza, Fatuska János, G. Miklós Márta, Fülöp Éva azok a szerzők, akiknek publikációi, tudományos tevékenysége ítélhető a legfontosabbnak. Az inventáriumok és vagyoni összeírások olyan részletes jegyzékek, amelyek egyegy személy háztartás ingóságait és ingatlanait, pénzügyi aktíváit és passzíváit egyaránt tételesen számba veszik. Az elmúlt években újra megélénkülő hazai kutatás több évtizeddel korábbi vizsgálatok eredményeire építhetett a hagyatéki leltárak terén. A társadalomtudományok elméleti fejlődése mellett a számítógépes kutatás lehetőségeinek bővülése is támogatta ezt a változást. Német példa alapján több országban, így Magyarországon is megindult a számítógépes adatbázisok kialakítása. 1974-es előzmények után az 1980-as években gyorsult fel a Néprajzi Múzeum inventárium-gyűjteményének kialakítása.

1 A hagyatéki leltárakat felhasználó néprajzkutatók a nemzetközi tapasztalatokat hasznosítva túlléptek azon a kezdeti állapoton, mikor azt vizsgálták csupán, hogy pontosan hány tárgya lehetett valakinek a 18. században, és a hangsúlyt a különbségek révén feltárható társadalmi-kulturális összefüggésekre helyezték. Az inventáriumok gyűjtésének felélénkülése után a nagytömegű forráscsoport adottságai miatt előtérbe kerültek az intenzív lokális vizsgálatok. Kiemelkedik a mezővárosi irat-együttesek közül a Festetics család keszthelyi uradalmának feldolgozottsága.

2 Benda Gyula kutatásai módszertana iránymutatást nyújtottak a tovább elemzések végzőinek is, így készültek el Kocsis Gyula ceglédi feldolgozásai.

3 A lokális monografikus feldolgozások sorozatán

4 kívül sorra készültek az egy-egy társadalmi réteg tárgyi ellátottságát elemző munkák.

5 A korszerű társadalomtudományi kutatások irányába tartozik a társadalom rétegződésének a női inventáriumok alapján történő vizsgálata.

6 A parasztságra vonatkozó hagyatéki leltárak tömeges megjelenése - a városlakókkal ellentétben -, csak az 1850-es évek második felétől mutatható ki. Az osztrák polgári törvények magyarországi bevezetése után (1852) vált kötelezővé a hagyatéki leltárak készítése. Számuk azonban növekedésével fordítottan arányos a bennük található információk mennyisége, a tömeges készítés hatására a leltárak érzékelhetően homogenizálódtak.

7 83