Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
Fülöp Éva: Adatok Tóváros oppidum 18. századi közigazgatás-történetéhez
felügyelték, 1807/08-ban a helypénzt segítettek beszedni.) 1786-ban a két polgárnak készpénz fizetsége volt, de a város megfizette portió és árenda kötelezettségüket is. 5 Tóváros oppidum állandó bevételei és kiadásai {„Perceptiones et Erogationes") körét a tata-gesztesi uradalom birtokgazdálkodási iratai közt megőrzött községi számadások alapján mutatjuk be, az 1781-1819 közötti időszakból. 6 A kiadások közt rendszeres tételként jelentkeztek természetesen az adók: a portió mellett, a vármegyei adókivetés terhei, 7 s az uradalomnak fizetett egy összegű census. Az egyéb költségek közt a mezővárost terhelték az uradalmi árendák (pl. a csap hasznáért, a kaszáló rétekért), a plébános és a magyar és német iskolamesterek fizetése. A mezőváros rétjeit pénzért kaszáltatták, s az iskolamesternek járó terményeket (káposzta, hagyma) általában megváltották (1806). A plébános és az iskolamester földjeit a város szántotta és behordták a termést (1794, 1806). Fajárandósága volt a plébánosnak, az iskolamesternek, a bírónak, a nótáriusnak, a perceptornak és a bakternek. A plébános fáját megvágatták és behordatták (1794, 1806). „Rigi szokás szerint", a „Komáromi Riviszeknek" minden évben „Uj Esztendő ajándikot" adtak (1781). A kiadások közt az iskolára, a városi kórházra, a tűzvédelemre fordított összegek évről-évre megjelentek. 1781-ben asztalt és padokat készíttettek a német iskolába, 1786-ban „Az Tanuló gyermekek[nek] szükséges A. B. C. Táblának renovatiójáért" fizettek. 1788-ban feltüntették a kiadások közt a földesúrnak az „iskolaházért" fizetett árendát. 1789/90-ben új iskola építését határozták el, költségei 2848 Ft 25 4/8 krajcárt tettek ki, a tételek közt ,föveny, homok", mész és kő, tégla, fa (Komáromból) és cserép vásárlása, kőműves-, ács- és asztalosmunka költségei szerepeltek. A meszet és követ a földesúr fele áron adta volna el Tóvárosnak, de amikor az építkezéshez szükséges volt, az uradalom nem rendelkezett ezekkel az anyagokkal, így azt is teljes áron, máshonnan szerezték be. Az iskola fűtéséről, kréta és papír beszerzéséről is a város gondoskodott (1794). 1806-ban az iskolát „bötűfoglaló" táblával, fekete táblával, s külön a „német bötűknek" csináltatott táblával látták el. Az 1818. évi „examenkor" az iskolás gyermekeknek zsemlét vásároltak. 1786-ban „Medicina Almárium" készült a város kórházába. Az 1786. évi számadásból tudjuk, hogy a „kórház szolgálója" is szerepelt a várostól konvenciót kapók között. 1788ban tüntették fel először a bába konvencióját a kiadások közt. A város gondoskodott a vagyontalanul elhunytak temetéséről is: 1794-ben egy „szegény" temetésére koporsót készíttettek. Tóvároson 1785-ben tűz ellen való csáklyát vásároltak, 1794-ben városi lajtot. Ez évben már feltüntetik a kéményseprő fizetségét is a kiadások közt. 1814-ben „Tűz ellen való kotsit" rendeltek a bognártól és vasalást a kovácstól. A helybéli, de az idegen tűzkárosultaknak is mindig adtak alamizsnát (1806). A község útjait karbantartották, s 1785-ben „Ut mutató 4 Kezekért" és további „2 Agosért mely az utatt mutatja", fizettek az asztalosnak. Évente javíttatták a város kútját (így 1788-ban is). 1790-ben „Az Varosnak czinaltatott Archívumot" találjuk a kiadások tételei közt, 1794-ben pedig a „currensek kifüggesztésére" fekete táblát csináltatott a község. A bevételek általában a bérelt kocsmáitatásból, a piaci helypénzekből, 8 a fűbéres marhák és kertek után jöttek be. A tatai és váraljai lakosok fizettek Tóvárosnak a 15
