Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Prohászka Péter: Tata a reformkorban

azok adatait az egyházi anyakönyvekkel és a vármegyék összeírásaival pontosítani és sokkal részletesebb leírást adni.

7 A következő Fényes-féle statisztika 1847-ben Magyarország leírása címmel jelent meg Pesten. E könyvében az 1836-os többkötetes munkáját egészíti ki és pontosítja az újabb felmérések adataival. A statisztika jelentőségének felismerését jelzi, hogy a Magyar Tudományos Akadémia pályázatot írt ki statisztikai munkák elkészítésére, a pályázat azonban csekély eredménnyel zárult. Mégis ezen a sikertelenségen felbuzdulva írja meg Fényes meg egy egész vármegyének - Komáromnak - a statisztikáját

8 - A Magyar Birodalom statistical, geographiai és történeti tekintetben. Első kötet. Komárom vármegye - címmel. E mű elkészítése során elsősorban a megyei forrásokra illetve azokra az adatokra épített, amit a megyében élő és különféle tisztet betöltő emberek nyújtottak neki a vele folytatott levelezés során. Képét azonban tovább pontosítja, hogy személyes ismeretségei mellett többször is bejárta a megye nagy részét.

9 A Duna két partján elterülő Komárom vármegyére mind az erdős, hegyvidékes területek (a dunántúli részeken), mind pedig a rónaság (a Felvidéken) egyaránt jellemzőek. A kedvező fekvéséből adódóan a Bécs, Pozsony és Pest közötti vízi és szárazföldi útvonalak áthaladnak rajta, melyek hatással voltak két legjelentősebb városának, Komáromnak és Tatának a fejlődésére. A Duna mellett a felvidéki területekkel a Vág, a Nyitra és a Zsitva jelentenek kapcsolatot.

10 A kedvező éghajlati és földrajzi körülményeket csupán két természeti tényező árnyékolta be, az egyik a földrengésveszély, amit a Komáromban súlyos károkat okozó 1822-ben történt földrengés is jól mutat, míg a másik a napjainkig is kísértő árvízveszély,

11 melyek azonban Tatát nem érintették. Ezekkel szemben a föld termékenysége és a megye egészséges természeti környezete jó hatással voltak a népesség folyamatos szaporulatára. A megye kiterjedését tekintve Magyarország közepes nagyságú vármegyéi közé tartozott, területének több mind harmadát szántóként használták, de a szőlőtermesztés is meghatározó volt.

12 A statisztikák szerint a reformkorban alig három évtized alatt a lakosság száma negyedével (1819-ben 111156, 1848-ban 143741 fő),

14 és népesség sűrűsége, elsősorban a felvidéki részeken és a városokban, növekedett. A természetes szaporulat mellett főként a bevándorlás járult hozzá jelentős mértékben a lakosság növekedéséhez, amit a zsidók száma is jelez (1819-ben 2100 fő, 1848-ban 4881 fő). A lakosság közel kétharmada katolikus vallású, 90%-a pedig magyar volt.

15 A környezet és a földrajzi, természeti sajátosságok kedveztek a növénytermesztésnek. A meghatározó kultúrát a búza jelentette, azonban a tatai és más dunántúli gyümölcsöskertekből számos fajtát szállítottak Pozsonyba és Bécsbe egyaránt.

16 A szőlő termőterülete e közel harminc év alatt megduplázódott, mely mutatja az almási és neszmélyi kiváló borok kelendőségét az országban.

17 A szőlő- és gyümölcskultúra elterjesztésében komoly szerepet kaptak a nagybirtokok és így nem meglepő, hogy gróf Eszterházy Miklós tiszteletére 1847 decemberében még egy „tatai gyümölcsmívelőtársulat" is létrejött.

18 A mezőgazdasághoz hasonlóan az állattenyésztésben is a nagybirtokok szerepe volt meghatározó. A bábolnai királyi ménes európai jelentősége már ekkor megfigyelhető, melynek állománya 1847-ben 682 lóból állt.

19 A korábban magánbérlő kezében lévő ménest a negyvenes években azonban újra állami kézbe vették. Bábolna hatására a nagybirtokokon szintén megindul a lótenyésztés, mely 1842-től a 50