Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
Szatmári Sarolta: Tata a magyarországi érett középkor településhálózatában
szerepet töltöttek be a települések életében, a szerzetesi konventek pedig iskola meglétét is jelentették. A védelmi funkciókat kezdetben a víz és a mocsár, később a 14. század második felétől a vár jelentette. Építője a birtokos főúr - Lackfi - volt, majd királyi birtokként az egész udvartartás székhelye lett. Az apátság birtokait és jogait számtalanszor megsértik. Ezekből a vitás birtokrészeket leíró, birtokmegerősítést kérő oklevelekből tudjuk meg, hogy az apátságnak vámszedési joga 21 és malmai is voltak 22 - visszakapnak egy malmot és földeket Lackfi nádortól, amit még elődei vettek el. 23 A vár, a védelem mellett a kézművesség, a kereskedelem funkciójának erősödését is jelentette. A környékbeli települések között Tarján, Tárkány, Acsteszér, Tömörd fontos vasműves központok voltak. Az élő állat, viasz, hal, a mezőgazdasági termékek mellett a szíjgyártók, kőművesek, ácsok, kőfaragók termékei nemcsak a vár ellátásához, hanem a piacra is kerülhettek. így nem csoda, hogy 1300-ban már volt vására Tatának. 24 A vásár tartásának napját nem ismerjük, de a környező települések adataiból esetleg kiszámítható lenne. Tata mezőváros fejlődése a 14. század második felében indult meg. Erre utalnak a 15. század elejei adatok is. Megszűnik a Lackfi család földesúri birtoklása, Tata és környéke a király birtoka lesz. Ennek köszönhető, hogy a század elejére Újtata is mezőváros lett, Szűz Máriának szentelt plébániatemplomáról 1402-ből van adatunk. 25 1413-ban Zsigmond király vizsgálatot kérő levelében „mezővárosunk'-nzk nevezi Újtatát. 26 Az új mezőváros a Nyitra megyéből áttelepülő soltészek, hospesek települése volt, akiket kiváltságokkal telepítenek egy-egy helységbe. Sok esetben bírói tisztséget kapnak, ők szedik be a jobbágyok tartozásait és mentesek a földesúri terhek alól. A soltész jogok örökölhetők voltak családon belül. 27 A betelepülések eredményeként 1459-ben a két mezőváros neve: Thata Hungaricali et Sclavonicali azaz magyar és szláv Tata. 28 A 15. századi városok jelentőségét bizonyítják az 1419-20-ban Tata mezővárosában tartott Győr és Komárom megyei megyegyűlések, ahol többnyire a nádor elnökölt. A „királyi kúriában" a káptalan és szolgabírák jelenlétében tárgyaltak fontos ügyekről. 29 Úgy vélem, az elmondottak is elégséges bizonyítékként szolgáltak arra vonatkozóan, hogy a középkori Tata mindkét része - Ótata és Újtata is -, tényleges városi funkciókat töltött be a 15. század végéig. A bizonyítékok sorát tovább erősíthetjük, ha a Kubinyi András 30 által felállított 10 városi kritérium meglétét vizsgáljuk (ezen szempontoknál a már tárgyaltak bizonyítékait nem látjuk el jegyzettel): 1-2. Uradalmi központ, főúri székhely. Tata esetében főúri székhelyből (Lackfiak) királyi birtokközpont alakul. 3. Bíráskodási központ. - Mindkét településnek (Ótata, Újtata) saját bírója van. A 15. század elején a megyegyűlések ezt a szerepet különösen felerősítik. 4. Hiteleshely. - A bencés apátság hiteleshelyi szerepe bizonyított. 5. Egyházi intézmények - Kolduló rendek jelenléte. Le Goff, francia történész szerint kolduló rendi kolostor nélkül Franciaországban 35
