Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Szatmári Sarolta: Tata a magyarországi érett középkor településhálózatában

Tata a magyarországi érett középkor településhálózatában Szatmári Sarolta (Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest) A konferencia, melynek alkalmával a fenti című előadás megtartására kértek fel, Tata várossá nyilvánításának 50. évfordulója alkalmából került megrendezésre. Nagyon dicséretes, hogy ezen megemlékezés keretében sor kerülhetett a településtörténet vizsgálatának újabb eredményeit, mélyebb visszatekintéssel és széles spektrumban bemutatni. Sor kerülhetett olyan régészeti előadásra Cseh Julianna és Petényi Sándor kutatásait összefoglalva, amelyek ékesen bizonyítják a település korábbi monográfusainak, elsősorban Rohrbacher (Rédey) Miklósnak, majd Kring (Komjáthy) Miklósnak azon feltételezését, hogy Tata területe éppen a kiváló adottságok, a helyzeti energiák miatt a régészetileg megfogható korszakokban is vonzó helyszín volt.

1 Az azóta előkerült őskori, római kori, avar kori lelőhelyek melyeket a „Tata története" (I. k.) c. városmonográfiában 1978-ig kíséreltünk meg összefoglalni, együttesen bizonyítják a környék emberi településre való alkalmasságát.

2 Jómagam a vár ásatását vezettem 1964-72 között, építészeti kutatásaimhoz szükséges volt a település középkorával behatóbban foglalkozni. Az 1979-ben megjelent „Tata története" c. monográfiában, a „Tata középkora" c. tanulmányban,

3 az akkori régészeti kutatások eredményeit és a város 1000-1526-ig tartó életének írásos adatait kíséreltem meg összefoglalni. Külön tárgyaltam az apátság, a vár és a város történeti adatait. Megállapításaimat ma is vállalom. Ennek lényege az volt, hogy a település, később a város forrásokban legkorábban megfogható magja, a bencés apátság volt.

4 Körülötte alakultak ki a középkori falvak. A település újabb szervező ereje, fejlődésének kulcsa a 14. században felépült földesúri, majd királyi vár volt, amely mint birtokközpont elindította, majd meghatározta a város fejlődését.

5 Már ebből a tanulmányból is határozattan kiderül, hogy Tata 1357 és 87 között lett mezőváros.

6 Pontosabb évszámot meghatározni privilegiális levél hiányában nem lehet. Elhangzott előadásomban és jelen tanulmányomban is azt szeretném újfent hangsúlyozni, hogy a Tata nevű település (középkori elnevezés Thota, Thata, Dotis, Totis) már több mint 600 éve városi funkciókat töltött be, és az 50 éve adományozott cím csak visszaadta ezt a rangját. Mielőtt ennek újbóli bizonyítására rátérnék, meg kell említenem a magyar várostörténeti kutatások néhány meghatározó egyéniségét, akik munkásságukkal útmutatást adtak az egy időben, főként számszerűségükben jelentős helytörténeti monográfiáknak is. Mályusz Elemér és Szűcs Jenő alapvető munkái után

7 a 60-as, 70-es években lendültek fel a várostörténeti kutatások. Makkai László,

8 Fügedi Erik

9 és a mezővárosok történetével foglalkozó Bácskai Vera

10 neve említhető meg elsődlegesen. 33