Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Ifj. Gyüszi László: Tata az ország-leírások és útikönyvek tükrében

E kis tanulmánnyal az volt a célom, hogy a rég elfeledett, esetleg csak a régi korok írástudói által lejegyzetelt „városképekből" adjak egy áttekintést. Nem akartam a város történetét újraírni, csupán azokra az érdekességekre felhívni a figyelmet, amelyeket olvashatunk, netán egy későbbi tanulmányban felhasználhatunk. Nem is nevezném „szakirodalmi szemlének" ezt az írást, hiszen helyhiány miatt sok minden kimaradt. Kihagytam a legújabb időszakok városismertetőit is, hiszen azok napjaink városát mutatják be, melyben élünk. Szépségeinek örülünk, a hibákon bosszankodunk. A város vezetőit pedig zaklatjuk, hogy: „Bezzeg a régi szép időkben... !" Azon kívül, hogy a letűnt korok írásos emlékeit felidéztem az is célom volt, hogy a már sokszor emlegetett várossá válás útját bemutassam. Az Önök dolga, Tisztelt Olvasóim, hogy eldöntsék: Tata 50 éve város? vagy éppen Mikortól város Tata? Befejezéssül már csak egy útikalauzból szeretnénk ízelítőt adni, amely a legújabb kori várossá nyilvánítás után néhány évvel jelent meg. Ha úgy tetszik, a város első útikönyve. Bár láthattuk, hogy ezt a címet már odaajándékoztuk a nyomdavezető özv. Kopasz Józsefnénak. Tehát az 50 évvel ezelőtti Tatáról szól.

57 „Dunántúli kisváros... Múltja az emberiség történetének hajnaláig vezet, ahol a tatai mammutvadász ősember megjelent. Azóta a nagy tó és a bővizű források vidéke mindég szívesen lakott helye az embereknek. Mert jó e helyen élni. A pannonföld minden szépsége találkozik itt: erdők és hegyek ölelik körül a tavat, amelynek partjain egy közel ezeréves kisváros utcái bukdácsolnak a sziklás dombokon. Történelmi idők ragyogásáról és a nehéz évszázadok küzdelmeiről beszélnek a házak és kövek, a mindég alkotó és minden nehézségen győzedelmeskedő emberi akaratról. Arról, amely a múltban a jövőt épített és jövőt épít ma is. A jövőért harcoló munkánkban a múlt a példa, emlékeit mindnyájuknak becsülni, őrizni kell. "

S8 „Tata műemlékei mellett érdemes szemügyre vennie az idetartó idegennek Tata természetes környezetét, adottságait, természeti szépségeit, érdekességeit. ...A természet ajándékait elfogadó történeti korok embere jól választott, amikor Tatát és környékét letelepedési helyül szemelte ki. ... A dunamenti római határőrvidéket kiépítő és fenntartó katonák Lacus Felix-nek, Boldog Tónak nevezték a környéket. És méltán/"

59 Befejezésül pedig tényleg csak annyit, hogy legyen még sok 50, vagy éppen több száz évünk itt a Boldog Tó partján. Korok, divatok jönnek, mennek, történészek, írástudók, kutatók mindig fognak érdekes adatokat találni, a régészek újabb leleteket, a néprajzosok újabb adatokat stb. Ne legyen unalmas sem a mi hátralévő időnk, sem az utánunk következők élete. 228