Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Ifj. Gyüszi László: Tata az ország-leírások és útikönyvek tükrében

Malom-patak, Szent János-patak, az ezekre épült, a városban szétszórt sok romantikus liszt- és fűrészmalom a kettős városnak valami egészen sajátságos, egyéni szint adnak. A vízben szegény Dunántúlon ritka kép az álló- és folyóvíznek ez a bősége, s a gondozott parkok, a sok üde lomb, a fürdők, csobogó patakok közt fürdőhelyen érezzük magunkat. Annak is tekinthetjük a kettős községet, mert a fent részletezett körülmények miatt a magyar közönség egy nagy részének kedvelt nyári üdülőhelye lett már évtizedek óta, sőt a külföldiek is nagy számban keresik fel, kivált mióta az Angolkertben és a vár udvarán tartott szabadtéri játékok az idegenek figyelmét is ide terelték. "

42 A továbbiakban a szerző a napjainkban is megszokott útikönyvek rendszere szerint bemutatja a város legfőbb látnivalót. Rövid történeti áttekintést ad, majd a környék egyéb nevezetességeit, érdekességeit mutatja be. A fekete-fehér fotókkal, színes városés kiránduló-térképpel ellátott kiadvány valóban azt a cél szolgálta, amire létrehozták. Iskolai kirándulások kalauza, melyből az adott település és környéke legfontosabb nevezetességei megismerhetők, a kirándulás megbízható „vezetője" lehetett. Hasonló céllal jöhetett létre a Magyarországi útikalauzok sorozat is. De akár hiánypótló munkának is tekinthetjük a Vértes hegység kalauzát. Polgárdy előszavában a következőket írja: „A Vértes hegységről eddig még nem jelent meg útikalauz. De nemcsak az egész hegységet felölelő kalauz hiányzott eddig, hanem a részleteiről sem jelent meg útmutató. Nagy hiányt vélünk tehát pótolni akkor, amikor erről a fővároshoz oly közel fekvő és úgy természeti szépségekben, mint műtörténeti kincsekben gazdag vidékről útmutatót bocsájtunk a nagyközönség rendelkezésére. "

43 Mivel a városunkról szóló rész önálló kötetként is megjelent, a továbbiakban azt használjuk forrásul. E kötet előszavában némi országos- és világpolitikai felhang is szerepel, de csak annyiban, hogy a helyi értékekre hívja fel a figyelmet: „Az elszakított országrészek egy részének visszatértével az érdeklődés egyszerre az „új" részek, a Felvidék és Kárpátalja felé fordult. Divat lett ezeknek a felkeresése és az újdonságban rejlő kétségbevonhatatlan nagy varázst tekintve, nem is lehet csodálkozni, hogy a figyelem elterelődött csonkaországunk szépségei és látnivaló felől. "

44 De az „ünnepnapok" elmúltával fokozott figyelemmel kísérhetjük, fedezhetjük fel az ország egyéb értékeit is. „Az ország vándorforgalmának egyik ilyen közelfekvő gyöngyszeme Tatatóváros. Itt van a közelben, alig pár órára a fővárostól s aránylagos kicsinységét tekintve is olyan kultúrmúlttal rendelkezik, mint sokkal nagyobb városaink közül is csak kevesen. ... Mindenképpen fontos azonban, hogy megismerkedjünk kultúránk e kis helyiségével, hol egykor királyok adtak egymásnak találkozót s amely helyiség nagyszerű adottságainál fogva szinte önmaga kínálkozik arra, hogy a munkában elfáradt magyar dolgozók pihenő- és üdülőhelye legyen!"

45 Polgárdy könyvében a nagyközségről ír, de járási székhelyként is emlegeti Tatát és Tóvárost, amelyeket 1938-ban egyesítettek. Lokálpatrióta lelkületünkkel úgy is városnak nyilvánítjuk a települést. Nézzünk azonban, hogy milyen leírást ad az útikalauz: „Tatatóváros kellemes benyomást tesz a szemlélődőre, kétségtelen azonban, hogy sok tennivaló van még a VAROS [kiemelés tőlem- Gy. L.] szépítése körül. A szép, széles Esterházy-utca belső részének gondosabb kiépítésével, de főleg a Kossuth-tér jelenleg nagyon is poros, falusias elhanyagoltságának a megszüntetésével nagyban hozzájárulhatna Tatatóváros értékének az emeléséhez. A múltban gróf Esterházy Miklós József az általa alapított híres versenyistállóval, lóversenyekkel és színházával nagy fényt adott Tata nevének. A jelen időkben a modern strand224