Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Ifj. Gyüszi László: Tata az ország-leírások és útikönyvek tükrében

dozófalú szomorú rom építményei lassanként régiség képét öltötték. Végre két évtizeddel ezelőtt a vár ennél a nemzetségnél kedvezőbb urat nyert, galántai Eszterházy Józsefet, aki mindmáig teljes gonddal és igyekezettel azon fáradozik, hogy Tata ékessége, ha nem is az ősi ragyogáshoz fogható­an, Eszterházy-költségen helyreálljon. " M A tatai vár és a környék szépségeiről, a hegyekről, a domboldalakon meghúzódó szőlőskertekről, a melegvizű forrásokról ír igen szemléletesen a következő részekben Bél Mátyás. A várat körülvevő településről is szól a leírás: „20. §. A várat az épületek gazdag sorával vette körül Tata városa. Régen azon a részen állt, ahol a Dunához vezet az út, ezt mutatják bizonyos nyomok és elszórt romok ezen a területen a domb mentén. Később úgy látszik, a vár mindkét oldalára települtek, és palotákkal díszítették. Nem kétséges, hogy amíg a vár virágzott, a város is épületekkel és malmokkal díszlett. Mátyás király pártfogása révén ugyanis gyarapodtak a városiak jeles kiváltságai, s ezeket a következő királyok sem nyirbálták meg, amikor sokáig itt voltak a törökök. A királyoknak ettől a kegyessé­gétől indíttatva nem kevesen a városiak közül önként és szívesen fegyvert ragadtak a hazáért és a királyért, s mivel gyakorta jelesül helytálltak, dicsőséget szereztek az utódok előtt. De később, amikor annyi baj érte a várat, nem tudtak helyben maradni, időnként szétszóródtak, s amikor a dolgok rendbejöttek, a hazatérés jogán visszajöttek. Az egész város, ahogy nevezik, két részre oszlik. A város magyar része délről és nyugatról veszi körül a várat,... részint a Szentivány hegy lejtős oldalán délre húzódik, részint nyugatnak fordul, a kissé mélyebb fekvésű területen gazdag, de alacsony épületekkel, /: :/. Középen van a piactér, ugyanott a katolikus egyház temploma, köz­tük vannak udvarházak, ahogy nemesek házait nevezik, ..., s márványból van, különösen azon a részen, amely a Szent hány domb lejtőjét és tövét foglalja el. Ott ugyanis márvánnyal vannak burkolva szinte az utcák is, a köztérig és a piactérig, még a borospincéket is vörös márvánnyal rakják ki, ahol vizesek. Ugyanott több ásványvizes és gyógyvizes forrás fakad. A vizek minősége és gyakorisága hasonló a városnak azon részén, amelyet a mieink Tott városnak mondanak, azokról a lakosokról, akik elsőnek telepedtek ott, s akikhez később németek is csatlakoztak. Ez a vártól keletre a szőlődomb felé húzódik, de ez részint egyenes, részint lejtős területű. A telepesek házain kívül az előbbi magyar résztől egy cseppet sem különbözik, s malmok vannak benne... " 15 Bél Mátyás fő művéből, a Notitia Hungáriáé Novae Historico Geographica.. -ból vá­logattam részleteket. A kötetek az ország történeti és földrajzi szemléletének sajátos ötvözése. A táj, a környezet, a történelem és az emberek kölcsönhatásának meghök­kentően modern szemlélete mutatkozik meg benne. Bél Mátyás nemcsak a 18. századi magyar tudományosság leguniverzálisabb szelleme, hanem a korra jellemző polihisztor­iskolának egyik legkiemelkedőbb képviselője. Kora progresszív tudományos fegyver­zetének birtokában küldetést érzett hazája megismertetésére, az itt élő népek közös kulturális emelkedésének elősegítésére. Nehéz az ő pontos és tudományos leírását követni, bár többen próbálkoztak, hogy hasonló művet, hasonló pontossággal létrehozzanak. Volt még valaki, aki fontosnak tartotta, hogy összegyűjtse, leírja és közzé adja azt, amit az országról tudni kell. A jeles helységnévtárak sorában feltétlenül meg kell emlí­teni Vályi András (1764-1801) fő művét, a Magyarországnak leírása című munkáját. 16 A 216

Next

/
Thumbnails
Contents